Dhoom

Nincs olyan bwoodban érdekelt ember, aki ne tudná eldúdolni a híres Dhoom dallamot. Tudjátok a ...dú-dú-dú-du-du-du-du....valahogy így. :D ...és bár a dallamot már rég fújom kívülről, és már több filmben is találkoztam Dhoom utalással, de magát a filmet csak mostanában sikerült megnéznem. -nagynehezen- mert, hogy 3 éjszakámba tellett, ugyanis minden alkalommal csak 1 órácskát tudtam megnézni belőle. Bealudtam rajta és nem azért mert van egy kis vitaminhiányom és mostanában alvászavaraim vannak. :) Lehet nem csinálok olyan hűdenagy promót ennek a sokak által hűdejónak tartott filmnek, de én komolyan lelombozódtam tőle. Ami azokon az 1-1 órákon is ébrentartott az Uday ütődött Chopra ismételten felettébb jó karaktere és alakítása továbbá a remény, hogy talán a következő másodpercben ismételten feltűnik JAbraham izmos felsőteste. Ennyi, se több.

A zenék azért elviselhetőek voltak és Abhi is odatette magát amikor kellett. Amitől a parókámat dobtam el, azok az akciójelenetek. Ugyan is úgy látszik bwoodnak nem specialitása az ezen jelenetek tökéletesítése. Az a fránya biztosítókötél, ami nélkül persze nem lehetne elvégezni azt a hiperszuper forgást és rúgást, de akkor legalább amikor az a szerencsétlen leérkezik a földre, akkor ne úgy tegye azt mint egy tollpihe. Ugye értitek miről beszélek? Ugyanez volt a problémám a Ra.One-nál csak az a baj, hogy a két film között van röpke 7 év és némi fejlődés. ...és míg a Dhoomra  ráfoghatjuk, hogy régi (ami egyébként a 2004-es évszámával sem túl régi és nem lehetne kifogás), addig a Ra.One-nak is inkább még fejleszteni kellett volna a számítógépes technikáját és az említett gondokat és nem a 3D-ért kapadozni. Erre mondják, hogy nagyot akar a szarka.... és meg is lett az eredménye. Na de mindegy is. Visszatérve, az első nagy Dhoom csalódásom ellenére már csak azért is meg fogom nézni a második részt és remélem, hogy a Hrithik-hez és Aish-hez fűzött reményeim kicsit megemelik számomra a film színvonalát.

...és akkor az említett dallam...