Csak egy dal így mára...
Azt hiszem senkinek sem kell a számot de még az előadót sem bemutatnom. Akik ismernek tudhatják, hogy a Monster után ez az egyik legnagyobb kedvencem. Nevezhetném dal-ébredésnek is mert ezzel keltem a fejemben, de nem teszem. Maradjon csak a maga glemes-rokkos-poppos-hevis-metálos kategórájában. Mert oda való! De nagyon! Sötét hajnalokon és reménytelen időkben kúszik be az ember fülébe, szétrombolva minden bizonytalanságot, majd erőt és magabiztosságot kovácsolva küld tovább az életbe. Az embernek kedve lenne egész nap ezt hallgatni és a földön fetrengve csak ezt énekelni és énekelni amíg dö world's end! Nem? :D
Ilyen dinamizmussal és magabiztossággal ugorjunk hát neki a maradék hétnek is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése