Lassan beköszönt az év utolsó hónapja. Szerintem mára már mindenki megkapta az utcákon vagy a boltokban fellelhető díszítéseknek köszönhetően az idei első karácsonyi "hangulatdózisát". Ha mégsem akkor legalább is a téli, zimankós, ködös "fílinget" biztosan. Mindig meglepődök, hogy a sors milyen pontossággal veti elém a szezonhoz illő dalokat. Nem kerestem, mégis megtalált ez a dal. Pontosan ma. Nem a tavaszi nyuszis készülődésben, nem a nyári kánikulában és még csak nem is az őszi rémisztő estéken. Ma, amikor már úgy érzem, hogy kezdek átállni és fel vagyok készülve a télre és a karácsonyi hangulat befogadására. Persze a dalt nem csak most ismertem meg, hiszen azért szerintem túlzások nélkül mondhatom, hogy igazi retro LP rajongó vagyok. Igen, régi szerelem ez ami a mai napig tart és biztosan állíthatom, hogy az idők végezetéig így is lesz. A banda összes tagja egyéniség, hatalmas tehetség, utánozhatatlan és pótolhatatlan. Ők így jók, ahogy vannak. Amiért még nagyon imádnivalóak az az, hogy több évtizedes munkásságuk alatt egyszer sem merült fel, hogy feloszlanának és mindig mindenki egymás segítségére volt/van, mint egy kis család. Persze voltak szóló próbálkozások, de mindig mindenki visszatért a jó öreg felálláshoz, hiszen mi így szeretjük őket. A zenéjüket illetően egyszerűen fenomenálisak és szerintem bárki által hallgathatóak lennének, csak sokan nem is nyitnak feléjük, mondván "Hát ez rock! és én nem szeretem a rock-ot!". Bár tudnák mit hagynak ki... és amíg mi magyar rajongók reménytelenül vágyakozunk azután, hogy egyszer kishazánkba is ellátogatnak egy koncert erejéig, addig itt egy dal amit ma elém dobott a YouTube.
Imádom amikor a YouTube dobálózik! Abból csak jó sülhet ki. :)
Megjegyzés: Ez eredetileg egy Josh Groban dal és a Linkin Park a 2000-ben megjelenő Hybrid Theory című albumán adta ki bónusz dalként ezt a feldolgozást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése