Minden embernek van aurája. Kinek nagyobb, kinek kisebb, van akinek lila de a sárga sem ritka. Nos, ha én beülnék egy ilyen vizsgáló szerkezetbe az én aurámban minden bizonnyal csak apró, pici hangjegyek, töménytelen csillámpor és megannyi vízió lebegne. Az egyik oldalamon egy triolán lovagló hosszú, bársonyos hajú hableány játszadozna a körülötte rendetlenkedő koboldokkal. A jobb vállamon ülve milliónyi tündérke sütögetne bundáskenyeret, míg a Grincs messziről figyeli a megfelelő alkalmat, hogy ellophasson egy szeletet. A bal lábamnál egy kentaur molesztálná a Spárból hazaigyekvő Duna tv-s mama halat, aki épp túró rudit visz a gyerekeinek, a fejem tetején pedig csillogó selyem ruhákba öltözött, illatos keleti háremhölgyek csábítják udvarlóikat. A bal kezemmel egy zongora billentyűit simogatom, a jobb kezemben pedig a világ legfinomabb füstölőjét tartom. A szívem ritmusra dobog és dallam szól belőle, a szemem előtt pedig egy színpad lebeg, melyen én állok.
Üdv a galaxisomban! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése