Ra.One

Hol is kezdjem? Tegnap végre megkaparintottam azt a filmet amire körülbelül már nyár közepe óta "fangölrös" sikolyokkal a torkomban, türelmetlenül toporzékolva vártam.  Ezen a nyáron szembesültem azzal is, hogy bizony ám kishazánkban egy-két(?) művészmozi önkéntes megmozdulásain kívül sehova nem tudunk beülni egy tál apró samosa-val bollywoodi filmet nézni. Mélységesen elkeseredem és megfogadtam, hogy ahol csak tudom, mindig hangoztatni fogom a bollywoodi filmek nagyszerűségét. Érkezett tehát a felismerés, hogy az idei diwali (Fény ünnepe) idején megjelenő hatalmas durranásnak számító Ra.One-t csak pár hónappal később fogom tudni normális minőségben megtekinteni, de térjünk is rá a filmre magára.
"THE NEXT LEVEL", ezzel a szöveggel reklámozták minden idők leköltségesebb indiai filmjét. Nem volt titok, hogy a rászánt rengeteg pénzzel, energiával és újításokkal elsősorban a nyugatot szerették volna megcélozni. A filmben ez elég erősen érezhető is, csak a fel-felcsendülő indiai dallamok és a filmben főszereplő család Indiába való költözése után észlelünk fel, hogy hindi filmet nézünk. A főszereplőnk sokak és az én  nagy örömömre is SRK , aki ismét több szerepben tűnik fel egy filmen belül. Jelen esetben egyszerre játszik bohókás és ügyetlen ugyanakkor egy hiper-szuper számítástechnikai cégnél dolgozó családapát, majd később átveszi a hősünk, G.One szerepét.

Kareena Kapoor érzelmes családanyát alakít és mindennél jobban félti egyetlen kisfiát akit a 12 éves Armaan Verma alakít, és aki nem mellesleg ebben a filmben teszi meg első lépéseit a hírnév felé. Debütálása igen sikeresnek mondható, legalább is nekem kifejezetten tetszett a játéka, és talán lesz még ebből a fiúból India szívtiprója is. Gondoljunk csak bele, majd annak idején elmondhatja magáról, hogy Bollywood királya mellett és egy ilyen nagyszabású mozi keretein belül sikerült betörnie a filmgyártásba. Azért ez nem semmi! Na de ne feledkezzünk meg Arjun Jóképű Rampal-ról sem, aki mint oly sokszor most is a sötét oldalon tűnik fel. Ismételten bebizonyította, hogy ő az a fajta gonosz akit csak szeretni lehet és idézném kedves Bwood konzultánsomat: "Arjun meg igen jó!". :D

Azok a bizonyos technikai újítások. Nos igen semmi kétség, hogy Bwood nagyot ugrott ezen a téren ám még mindig nem elég messzire. Mi, akik el vagyunk kényeztetve Avatarokkal meg jobbnál jobb animációs filmekkel, pár képi megjelenítés szemet szúróan gagyinak tűnhet. Viszont olykor pedig olyan profin van megoldva egy-egy jelenet, hogy csodálkozom, hogy az előbbi jelenetnél meg miért olyan gagyi megoldásokat alkalmaztak. Kifejezetten tetszik a vonatos jelenet, szerintem elég hitelesre sikeredett, viszont a végén a végső harcnál megint sok hibát lehet felfedezni. Összegezve a képi dolgokat, a nyugathoz képest még gyerekcipőben járnak viszont önmagukhoz képest tényleg nagyon bekeményítettek. A sok desi csaj, meg csak úgy kapkodhatta a fejét a mozikban amikor 3D-ben nézték.
Nézzük a történetet és keressünk vontatottságot. - nem kell sokáig keresni- A nyugati közönség megcélozása közepette a készítők megfeledkeztek több dologról is. Először is a már korábban említett történetben bekövetkező "csűrésről-csavarásól", így aztán az amúgy is minden hindi film felett ott lebegő "vontatottság" mumus könnyűszerrel meg tudta szállni a művet. Az eleje nagyon nehézkesen indul és majdnem az Intermission-ig eltart ez az érzés. Egy picivel előtte kezd csak érdekessé válni, ez persze csak az én meglátásom. Mindazonáltal gondolhatjátok, hogy nem esett nehezemre SRK és Arjun izmos felsőtestében hosszú órákon keresztül gyönyörködni. :)

Térjünk át a hangzásra és zenére. Semmi kifogásom! A filmzenéről már eddig is tudtam, hogy tökéletes lett és innen látni, hogy ami az audiót illeti, India ebben sokkal jobban felkészült és profibb mint a vizuális újításokban. Lehet sokan nem értenek velem egyet, de szerintem a világ legszenzációsabb zenészei Indiában és más keleti országokban összetömörülten élnek, mint valami kis szuperzseni család. Isteniek a hangeffektek és minden egyes zene tökéletesen passzol és életre kel a hozzá társított jelenettel. Minden elismerésem. 

Táncból sincs persze hiány, hála a jó égnek és minden SRK rajongó fellélegezhet, megbizonyosodhat arról, hogy még mindig nincs még egy ilyen fantasztikusan működő színész-táncos-előadó az indiai filmgyártásban mint Ő!

Összegezve, nem árulok el nagy titkot ha azt mondom, hogy egész végig tátott szájjal néztem a filmet és, hogy tulajdonképpen nem csalódtam. A maga nemében ez tényleg nagy robbanás és tényleg történelmet ír nem csak a megdöbbentő számadataival hanem azzal is, hogy valóban megnyílt ezzel egy kiskapu a nyugat felé.
A kérdés már csak az, hogy mennyire kell Indiának a nyugat hatása, mert szerintem egy hajszálnyit sincs rá szükségük, hiszen épp ezért szeretjük őket ...azért, hogy megtartották a saját kis világukat...

..és ahogy azt egy kedves jóbarát mondta, talán nem ez 2011 legjobb Bwood filmje, azért mindenképpen ott van a szeren!

Most pedig következzen a filmből az a dal amely végigkísérte a nyaramat és amire együtt ráztuk uncsihugival! Ki az aki erre a számra nem kezd el mozgolódni??? :D