Történt valami 2011.09.30-án, amit a 2004-es koncert után még csak remélni sem mertem. Britney újra meglátogatta a magyar rajongóit a Femme Fatale turné keretein belül. Az egész koncertet végigkiabáltam és énekeltem sokszor olyan intenzitással, hogy már azt néztem, hogy fognak engem onnan a tömegből kivinni, lesz-e helye a hordágynak ha hirtelen lazasággal elpattan egy ér az agyamban az "I'm A Slave For You" legendás koreográfiáját látván. Úgy gondoltam ez szép halál lenne, így mit sem törődve a következményekkel meg is történt a nagy sikítozás, ám a várt eredmény inkább az lett, hogy a hangszálaim pár napra beadták a felmondási nyilatkozatukat. A koncert fináléja hatalmasra sikeredett és a végére már szó szerint azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Annyit ugráltam, és kiabáltam, hogy ezeknek a kombinációja meggyilkolta a lélegzőképességemet, a szemüvegem (amit bizonyos okok miatt kizárólag csak ilyen alkalmakkor hordok :D ) bepárásodott és eszeveszetten szedegettük a lehullott konfettiket. Azt olyan sűrűséggel lőtték ki, hogy nagy erőfeszítések árán tudtam csak állva maradni, annyira beleszédültem a látványba közben pedig vihogtam mint egy félőrült. (képzelhetitek...:D) Akkorra már körülbelül olyan 5 órája voltunk folyamatosan talpon, ami esetünkben statikus állást jelent és ami ezerszer fárasztóbb így, mint kétszer megmászni a Mátrát egy délután), de kénytelenek voltunk Minával olyan tartalék energiákat elővenni amelyeket úgy gondolom, hogy az ember élete során nagyon ritkán szabadít fel és akkor is csak azért mert a túlélésért harcol. Jelen esetben tehát a feladat "túlélni egy Britney koncertet" volt. :D Sajtoltuk magunkat nagyon keményen. :) Szóval próbáltam felocsúdni és miközben már a biztonságiak próbáltak minket konfettivadászokat kitessékelni és amikor már azt hittem, hogy jobban nem végződhet a nap, felcsendült e következő nóta. A nóta amely számomra a retro diszkó tökéletes megtestesítője, és ezzel többre már nem is emlékszem abból az éjszakából... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése