Delhi 6

DELHI 6. (nem spoiler)

Kedves, üdítő, hangulatos, vicces, tanulságos és elgondolkodtató. Elsőre ezek a szavak jutottak az eszembe a film megnézését követően. Pontosan olyan Bollywood film amilyet imádok nézni. Az embert annyira beszippantja, hogy képes arról is megfeledkezni, hogy éppen Piripócson vagy Kukutyinban ül a hideg tél közepén a laptopja előtt és nézi az adott filmet. Aztán jön egy impulzus ami következtében kizökkensz ebből a hipnotizált állapotból és szinte úgy érzed, hogy "Héj, mintha az elmúlt pár órát Indiában töltöttem volna.". Ezt imádom ezekben a filmekben, teljesen ki tud szakítani a hétköznapi gondokból és leköti a figyelmet, az érzékeket a milliónyi apró kis hatásvadász dolgaival legyenek azok a színek, a zenék, a történet, a színészek játéka, a környezet, a helyszín vagy csak egy galamb. :)

Vegyük hát sorra a dolgokat. Először is a film 2009-ben került kiadásra, melynek rendezője és producere is Mr. Rakeysh O. Mehra filmrendező és forgatókönyvíró volt. A színészgárdában semmi kifogásolnivalót nem találtam. Főszereplőink a nagyágyú Abhishek Bachchan (filmben Roshan) és a bűbájos Sonam Kapoor (filmben Bittu). Kicsit vázoljuk a történetet. Az Amerikában élő hindu-muszlim család nagymama tagja elhatározza, hogy haza akar költözni szülőhazájába Indiába, mert ott szeretne örök álomra szenderülni. Bár szerintem kicsit paranoiás volt a nagyi, hiszen elég jó formában volt és bírta is a megpróbáltatásokat (még úgy is, hogy a film elején agydaganatot diagnosztizáltak nála). :) Unokája Roshan teljesíti mamája kívánságát és hazaviszi Delhibe. Innen aztán kezdődnek a bonyodalmak. Lesz itt szerelem, kényszerített házasság, ármány és intrika. :D Mindeközben feltűnik a nagy "Fekete Majom" mítosza is, ami aztán végigkíséri film történéseit. Érdekes volt látni ezt a városi legendát életre kelni. Kiemelném a színházi jeleneteket a filmből, ilyet még nem láttam. Nagyon tetszettek a jelmezek, a zenék és a színészek játéka. Továbbá a "tükrös" hasonlat ami az emberben rejlő isteni fényt illeti és azt, ahogy a végén a "Fekete Majom" végül megmutatja igazi arcát. Az utca emberei óriási változáson mennek keresztül, a film végére majdhogynem mindenkiből jobb és szerethetőbb ember válik. Csak pozitívan tudok nyilatkozni a képi megjelenésekről, a színharmóniákról, a tökéletes helyszínek és imitált vagy nem imitált utcákról. Minden egyes filmkocka minden egyes részlete tökéletesen fel van építve. Ami pedig a zenét illeti, A.R. Rahman volt az illetékes és imádtam is minden dalt kivétel nélkül. Éppen pár napja már posztoltam a filmből az Aziyant.

Sajnos intertextualitásról nem tudok beszámolni, mivel annyira még nem láttam sok Bollywood filmet, hogy kapcsoljak egy-egy esetleges utalásnál (kivétel SRK filmeknél ;D ) . Ha esetleg tud valaki valamit, azt szívesen fogadom.

Mindent összevetve egy nagyon édes kis film, ami a végére a szokásos bollywoodi csavarral mindenki arcáról levakarja a vigyort. És bár a szerelmi szál itt annyira nagyon nagy drámaisággal nincs kiemelve, mégis élvezhető és ezennel fel is veszem a filmet a megejtett úticélok közé mert, hogy....

...Bollywood olyan mint egy repülőszőnyeg olyan messze, olyan magasságokba repít úgy, ahová és amikor csak szeretnéd, hogy arról még álmodni sem mertél, soha!

A dal ami meghozta a kedvemet a filmhez...