Zindagi Na Milegi Dobara

NEM SPOILER!

MEGTÖRTÉNT! Végre megnéztem a mindenki által sokat emlegetett és ajánlott, (állítólag) 2011 legjobb Bollywood filmjét. Huh. Várjatok kifújom magam.... Szóval nem hiába. Ez tényleg nagyon jó volt, és pozitívan csalódtam! Az egész film egy nagy újdonság volt a számomra, nekem aki (néhány kivétellel) eddig szinte csak olyan igazi klasszikus hindi filmeket néztem. A Zindagi Na Milegi Dobara (Csak Egyszer Élsz) tipikus példája a fejlődő fiatalos és lendületes Bollywoodnak. Vegyük hát sorra a dolgokat, hogy is szoktam? :D

A történet röviden: 3 jóbarát akiknek útjaik az élet során különváltak most újra találkoznak, mivel egyikük éppen házasodni készül. Egy 2 hetes legénybúcsú keretein belül szeretnék régi fogadásukat is beváltani, mely szerint mindenki kiválaszt egy extrém sportot és azt mindannyiuknak ki kell egyszerre próbálni (egyik sem tudja előre, hogy mit választ a másik). A hosszú kirándulás alatt kirajzolódik a három karakter mely során láthatjuk, hogy egyiküknek sem megy minden könnyedén. Arjun (Hrithik Roshan) tulajdonképpen egy elkényeztetett karrierista ficsúr akit csak a pénz tesz boldoggá. Kabir (Abhay Deol) a vőlegény, aki elsőre gondtalannak tűnik és a nagy szerelem közepette szervezi esküvőjét leendő arájával, ám később vele is megfordul a világ. A harmadik jómadár Imran (Farhan Akhtar) pedig játssza a nőfaló macsót de senki sem sejti, hogy legbelül nagyon bántja édesapjának hiánya akit még sosem látott. Hogy ez még ne legyen elég, Imran és Arjun között is van egy "kis" feszültség egy régi probléma miatt. Folyamatosan cinkelik egymást ami egyszer el is durvul picit, de ez a csipkelődés az egész filmet végigkíséri. (Valljuk be nem kis örömünkre, hiszen ezek a jelenetek elég viccesre sikeredtek, én legalább is jókat derültem rajtuk. A fiúk feje és pofavágása néha nagyon-nagyon, olyan igazi priceless :D ) Útjuk során megjelenik "A nő" Laila szerepében (Katrina Kaif) aki elindítja a változást a fiúk életében. Hatalmas jellemfejlődésen mennek keresztül a történet során, a leglátványosabban talán Arjun-nak változik meg a világszemlélete. Az érzelmektől duzzadó lelkünk a film végére még kap egy kis bollywoodi csavart a történetben, ami Kabirt és a leendő nejét illeti.

Lényegében olyan embereknek ajánlanám a film megnézését akik félnek kitörni a mókuskerékből, akik beszűkült tudattal élik a kis szürke mindennapjaikat, egy szóval mindenkinek. Nagyon mély témát taglal amit szerintem a maga nemében felül is teljesített a film, hiszen nagyon nehéz ezt a fajta életfelfogást elfogadtatni a "mindennapi" emberrel. Csillagos ötös a film utolsó extrém sportos jelenetéért, egyszerűen fantasztikusan átjött az ahogy a fiúk tulajdonképpen küzdöttek az életükért (átvitt értelemben). Az első sportnál is nagyon lehengerlő volt a víz alatti jelenet amikor végigkövethetjük, hogy Arjunban hogyan épül ki a bizalom Laila iránt. Nagyon, nagyon értékes film!

Csodálatos tájakban nincs hiány ám ezúttal Spanyolországban járunk, amely kultúrájából kapunk is egy kis ízelítőt egy táncos-zenés jelenet keretein belül.

Ami a zenét illeti, tulajdonképpen nincs. Vagyis van, de nem a tipikus bollywoodi megjelenítésben. Valahogy egyébként nem is hiányoltam. Ez a film úgy jó ahogy van. A színészeket imádtam, Hrithik-ben megint pozitívan csalódtam, Farhan nem is volt kérdéses, hogy jó lesz továbbá most először láttam játszani Abhay Deol-t aki nagyon beleillett a képbe és sikeresen debütált nálam.

Joggal viselheti 2011 legjobb Bwood filmje címet, és a rendezőnő Zoya Akhtar is kihúzhatja magát. Ez a közönség kedvenc senkinek sem fog kimenni a fejéből egyhamar.

...és akkor jöjjön az egyetlen táncos jelenet...