NEM SPOILER!
Nehézkes összeszedni és még nehezebb rendszerezni a gondolatokat amelyek a film kapcsán felkerülnek. Itt keringenek a kobakban, még elég élénken és frissen. Éppen egy pár perce, hogy lefutott a stáblista a szemeim előtt...
Kezdjük hát a sztorival. Ahogy azt maguk a színészek is sokszor elmondták, ez egy igai "antik" szerelmi történet modern köntösbe bújtatva, így vannak is klisék bőven ( de nem negatívumként). A vége nem volt túlságosan kiszámítható. Mármint úgy értem az utolsó képkockák.., viszont magából a történet végéből hiányoltam a csavart, és úgy egyébként picit túl kézenfekvő az is, hogy mi lesz a végkifejlet. Tudom ... volt is ott csavar, de nem akkorra vártam és nem úgy. Nem volt ájulás közeli állapot, vagy csak nagyon ritkán. Mindazonáltal megint sikerült valami olyasmit összehozniuk a mestereknek, amire sokan sokáig emlékezni fognak még és emlegetni sem lesznek restek. Ott vannak a szófordulatok és a sok-sok jellegzetesség amit már látok előre, hogy a JTHJ fandom meg úgy általában egész bwood előszeretettel fog puffogtatni. (pl.: The man who cannot die ... és a többi.)
Karakterek.
El kell, hogy mondjam, hogy mikor leültem a film elé, minden előítéletemet eldobtam Katrinával kapcsolatban. Tiszta lappal indultam neki és reménykedtem, hogy hátha tanult valamit a Kingtől már ami a színészmesterséget illeti, és talán most le fog nyűgözni a játékával. Nem így lett.
Voltak pontok amikor láttam valamit megcsillanni, de ez elég elenyésző volt... Többségében egy semleges Katrinát láttam aki baromira jól táncol, ámbár a legérzelemdúsabb helyzetekben rezzenéstelen arccal bambul, és a kémia Meera és Samar között nem is létezett, mint amolyan. (Kivételes esetekben is csak Samar miatt lehetett átérezni valamit a dologból...)
Akira. Imádtam. Ez nem elfogultság. Rám kenhetitek, de előbb nézzétek meg a filmet. Sokkal érdekesebbnek találtam például az ő és Samar között fejlődő kapcsolatot. Öröm és felüdülés volt őket nézni. Mondanom sem kell, hogy a film második fele (Ladakh) sokkal érdekesebb volt számomra és sajnáltam, hogy végül azért még vissza-vissza keveredik a történet Londonba is, megint.
Zenék. Erről már volt régebben egy óriásposzt így nem kívánok egyenként kitérni. Röviden csak annyit, hogy kellettek. Nagyon. Akár jók, akár rosszak a dalok jó, hogy ott voltak és felpezsdítették a múvit.
Összességében:
Kedves kis szerelmes film. Nekem pl. Kabhi Alvida Naa Kehna képfoszlányok törtek elő közben... :) (Nem mintha KANK annyira túlságosan kis kedves történet lenne.... :D)
Egyébként nem fogsz belerokkanni mint egy Veer-Zaarába, de nem is az a hahotázós fajta. Őrlődős, és szentimentális. Nem egyszer nézős az is biztos, de nem is a legjobb Yashji film. Sokkal, de sokkal de sokkal jobb összhatása lett volna egy Kajollal vagy mindegy kivel (Kat helyett). Viszont az tuti, hogy méltó lezárása ez egy olyan sikeres karriernek mint amilyen Yash Chopráé volt.
....maradhat továbbra is King Of Romance.
SRK-nak meg üzenem, hogy baromira nagyonnnnagyonnnnnagyonnnnn kár volt megtörni a csóktilalmat, pláne Katrinával. Sajnos ugyan is sem Kat-en, sem a filmen nem segítettek a cuppanósok. Meg aztán senkinek sem hiányzott ez... főleg nem Major Samar Anandnak rajongóinak, akik nem mellesleg a Katrina szemében nem gyönyörködni szeretnének, hanem kikaparni azt az irigységtől. XD
Megérte várni.
