Ismételten csak a Calacitra blog íróját tudom idézni, ki szerint a Mere Brother Ki Dulhan tipikusan az a fajta film, amit a zenéjéért lehet nagyon szeretni. De sajnos itt meg is áll a történet. Ugyan is saját véleményem szerint valahogy még mindig jobban élveztem a nézését, mint mondjuk egy The Dirty Picture-nek. Lehet csak a pillanatnyi hangulatom miatt vagy csak mert éppen kihagytam az esti lúgosító teámat...nem tudom. :D Az tény, hogy jobban tetszett a MBKD. Aki arra vetemedik, hogy megnézi az ne számítson hűha de nagy storyra, sőt ezúttal még a szokásos nagy bollywoodi fordulat sem hoz nagyobb drámát és izgalmat az életünkbe. Még is azt mondom, hogy a jó zenék és az Imran Khan illetve a zenészguru Ali Zafar humoros összjátéka miatt érdemes időt szentelni rá és megnézni a múvit. Színes, mozgalmas, nincs vontatottság és kivételesen Katrina is jót alakít. Bwood kedvelőknek pedig a sok utalás miatt, igazi svédasztal. A storyt viszont túl langyosnak találtam a nagy Yashji nevéhez mérten.
Igen... ahogy visszagondolok rá és tördelem az agyam, egyértelműen jobban élveztem mint a The Dirty Picture-t. Hogy miért "zavar" ez ennyire? ...mert a Dirty-t megannyi díjjal szórták meg és félek csak velem van valami baj, amiért nem tudtam értékelni. Mindenki más el van ájulva tőle. Na de mindegy is...
Összességében az értékelésem:|||{{
...és ha már a zenénél tartunk, természetesen nem hagyhatom ki, hogy ne hozzam el az egyik kedvencemet a filmből. Mivel nem csak ez az egy lett a favorit így előfordulhat, hogy szembe találhatod magad idővel több MBKD ost-vel is, itt a blogon. Szóljon hát az Isq Risk .... a dal amit milliószor meg tudnék egymás után hallgatni anélkül, hogy egy percre is megunnám.
pici off ide az elejére, nem nagy.
VálaszTörléslátom, nem tudod túltenni magadat a a TDP-n. pedig szerintem egyszerű a történet. attól, hogy sokan szeretik, agyondíjazták itt-ott, nem törvényszerű, hogy neked is kell imádni. a jelölések és díjak sokszor fabatkát sem érnek. én speciel nem azért nézek meg (vagy tartok jónak) egy mozit, mert ott van mellette, hogy ez ennyit és annyit kapott awardsokon. szembe is megyek vele, és azt mondom, hogy 2011-ben a Shaitan és a Dhobi Ghat, meg a Shor in the City, de még az I am is jobb film, mint a kedves TDP. Pedig azok még jelölésig se jutottak el.
a tdp-t amúgy el kell fogadni, hogy azért szeretik, mert biopic (oscar szindróma beköszön), kicsit az övék, róluk is szól, és mert a hősnő tényleg egy hősnő a sztoriban, nem egy férfi, pl. egy khan, hanem vidya balan, aki tényleg csodás színésznő és egyedül viszi el a hátán a filmet. Úgy, hogy közbe ezt nem is a szépségével teszi. ilyen szempontból érhető a rajongás felé. de ettől még senkinek nem kötelessége szeretni a filmet.
és hogy ne legyek annyira off. az mbkdről is álljon itt valami. a film nagyon nem tdp szint. és ezt nem minőségre értem. hanem, hogy teljesen különböznek egymástól. teljesen felesleges összehasonlítani őket. ha azt mondom az egyikre na ez iksz, akkor a másik ipszilon. bipoc vs romcom. egyik se győztes a szememben. talán, ha a kettőt összelegózná valaki. hiszen az mbkd zenéi isteniek, a tdpnek meg a szkriptje, történetének első fele, rendezése tapsot érdemlő. de inkább ne tegye senki.
mindkettőt lehet valamiért, valami miatt szeretni. az mbkdt elsősorban a zenéiért. ás igazad van, nem volt unalmas, én is élveztem. a vége azonban gáz lett, nagyon gáz. nem szép érzésekkel álltam fel előle. de azért az utalások, a humor, a zene stb miatt igazából nehéz nem szeretni.
De abban egyetérthetünk, hogy így is messze áll, van egy jó romcomtól, vagy akár az év legjobbjaitól. kevéske lett.