Néha eszembe jut, hogy hol tart ma a világ és hol tartott régen. Amikor megállok egy pillanatra a Teszkóban és azon merengek, hogy már nem is kapni hagyományos CRT "nagydobozos" televíziót. Amikor meglátom, hogy az alig 10 éves unokahúgom kezében érintőképernyős telefonnal babrál vagy, hogy például az ő gyerekei vajon tudni fogják-e mint jelent letekerni az ablakot a kocsiban. Aztán itt vannak az újabbnál újabb közösségi oldalak, az informatika megállíthatatlanul fejlődik. Nincs is ezzel semmi baj, csak furi... Mint ahogy az is, hogy a minap egy játékboltban tett látogatásom során szinte szemgazmust éltem át, és aggyal felfogni nem tudtam, hogy milyen szipi-szupi játékok léteznek már. "....bezzeg a mi időnkben, ugye?" Az már más kérdés, hogy némelyik játék ahelyett, hogy fejlesztené a gyereket, inkább erkölcstelen dolgokra tanítja a szerencsétlent. Pont ezen gondolatmenet által jutottam vissza a g-portálhoz. Ugye emlékeztek? Igen, azok a kis csinos mindenféle glitteres (felesleges) animációkkal telenyomott "honlapok". 2005 volt és mindenki ezt csinálta. G-portálja volt a Julisnak az iskolából, Ferkónak a játszótérről és nekem is ... itt kezdődhetett minden. Emlékszem, hogy először csak rá-rátévedtem egy-egy géportálra. Aztán megláttam a menüpontot, hogy "csinálj te is egyet". Regisztráltam és onnantól kezdve egész nyáron kirángatni nem lehetett a szobámból. Természetesen Britney-s - Linkin Parkos (igen, furcsa párosítás) géportált csináltam, szépen lassan megtanultam közben, hogy mi az a banner, a link, a button, a vendégkönyv, a link me, scriptek, animáció, fejléc, flash ésatöbbi... Magamtól tanultam meg kezelni a Paint Shop Pro-t és később már külön kreditekért design készítő oldalt is üzemeltettem. Minden nap lestem, hogy mik az új hírek Britneyről és már raktam is ki. Megjegyzem elég sikeres kis oldal volt az... majd 4 évig csináltam napi kb.100-as látogatottsággal (ami azért nem volt kis szó akkoriban egy ilyen felemás oldal esetében). Aztán egyszer csak eltört minden, amikor bejött a divatba a CSS. Nem tudtam tartani a lépést. Mindenkinek hirtelen hiperszuper, a géportál sablonjait felülíró, szinte profi flash anikkal teletömött oldala volt. Persze egy ideig sikerült nekem is valami olyat gyártanom, ami úgy tűnt mintha CSS kóddal felülírt sablon lett volna, de nem az volt. Most, hogy belegondolok mekkora ész voltam már, hogy megoldottam sablonon belül a dolgokat... :D áhhh. A kis szemfényvesztő. :D Na jó nem fényezem magam, de ez így volt. Volt. ..hát ez az. Befejeztem.
Most meg tessék, lássatok csodát, itt a tumbli meg a twitter és a többi. A tumblit egyébként a géportál egy csodálatos innovációs reformjának tekintem. :) Hiszen szinte ugyanaz a szerepe, csak még jobb. A rajongók összegyűlhetnek és fandomkodhatnak. Egyúttal sokkal szabadabb is és szinte már művészet az, amit ott egyes emberek művelni képesek. Sokan, sokszor kérdezték már tőlem, hogy mi a TUMBLI (tumblr) lényege. Erre egyszerű és egyenes választ nem lehet adni, viszont akinek egy pici hajlandósága van felé és eltölt felette 10 percet, biztos, hogy függővé válik. Ezt garantálom! Nem kell feltétlenül funkciót keresni a működésében, ám még is nagyon hasznos tud lenni, pl: sok új (hozzád hasonló) emberrel ismerkedhetsz meg, megannyi művészi set-nek lehetsz a szemtanúja és a fandom... igen. Talán itt van a kutya elásva. Már megint megmondom az őszintét Maúni, hogy amikor én belebolondultam ebbe a Bollywood témába, egy emberke sem volt körülöttem aki szintén szerette volna ezt a témát. Persze Mina mindig ott volt (ezer pussz érte) és viselte a hülye fangörlös íméljeimet, de őt sem akartam mindig ezzel leterhelni. Aztán jött a tumbli ahol megláttam, hogy mekkora hatalmas Bollywood fandom van kialakulóban. Na akkor aztán belevettem magam én is és sorra gyártottam a seteket, gifeket blablabla... :D Közben rengeteg új emberrel ismerkedtem meg, művészekkel akik amúgy tehetségüket arra "pazarolják", hogy Bwood színészket rajzolgatnak, just for fun. A világ minden kontinensén élő emberrel beszélgettem, sok kedves embert ismertem meg. Némelyikükkel a mai napig sokszor írunk egymásnak.... nem számít, hogy Pakisztánban, Indiában, Mexikóban vagy Afrika legdélibb csücskében élnek. Ez pár évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt.
Aztán ott a twitter, amit ha az ember okosan és megfontoltan használ, akkor szintén csodákra képes. Szó szerint csodákra. Például szerettem volna textilt szerezni Indiából a vizsgámra, de hát az első gondolatom az volt, hogy hogy a francba? Aztán pár hónappal később már azon kaptam magam, hogy egy indiai zenésszel beszélgetek (twitteren) aki kihasználva, hogy kapott meghívást kishazánkba koncertezni, segíteni akart és hozni akart anyagot... Persze akkorra már megoldódott az "anyagprobléma". :) ...és ott a másik dolog is, amikor @iamsrk egy kérdezz felelek keretein belül azt a választ pötyögte vissza nékem, -miközben éppen repülőre várt a reptéren, ami később a Berlinare filmfesztre repítette- szóval azt írta, hogy "love u". (-és ami után egyébként ráadásul sokáig én voltam az egyik utolsó páciens akinek válaszolt és utána el is hagyta pár hónapra a twittert, szóval ott virítottam az akkor több mint 1millió ember által követett oldalának legtetején - na jó nézzétek el nekem ezt a kis fangörlködést :D , életem egyik legnagyobb élménye volt )
Aztán itt van az idősebbik nemzedék, a szüleink és a tőlük idősebbek. Anyum például már csak azon is csodálkozott, hogy webkamerán keresztül a világ bármelyik pontjára elleshet. Idézem. " Nézd, és az a gyerek aki ott áll...fogalma sincs róla, hogy én itt Mo-on, itt ülök és nézem őt!" .... hát igen.
Végezetül pedig csak annyit mondanék ..., hogy az Isten áldja a TUMBLI-t. Tudom bután hangzik, de nagyon tudom szeretni az ott kialakult kicsit nagyon nagy családot. Az emoticonokkal, a néha idegesítő spamjeivel és a briliánsabbnál briliánsabb felhasználóival együtt. ...és bármilyen fura, de nem felejtettem el mellette élni sem, és nem felejtettem el, hogy van igazi húsvér családom is!
A net és a közösségi oldalak nem rosszak, csak tudni kell túljárni az eszükön... Különben úgy járunk mint Will Smith abban a robotos filmben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése