Dhoom 2

Dúúm mácsálé, dúúm mácsálééé... Percere pontosan, úgy ahogyan azt megjósoltam és ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. Jobban tetszett! Mi az, hogy jobban? Fényévekkel jobb volt mint az első rész. Aishwarya és Hrithik belépése egyenlő = több dal, románc, tánc és bűvölet ... tudod. Romance and dance in hindi film style! ;) Bár ezáltal picit be is puhult  és nem volt az a hűde kemény Dhoom hatás, de a zenék mindenképpen kárpótoltak. A film vége-lezárása ismételten hagyott pár kérdőjelet bennem, de még mindig jobb volt mint az első befejezése. Uday bár picit háttérbe szorult, amikor viszont a színen volt, ismételten tarolt. Junior "Borz" Bachchan kezdte teljesen elveszíteni a hatékony zsaru illúzióját ... nem tudom. Ő nekem mindig az a nagy mamlaszul mókás figura marad. Végül is, a kezdeti nehézségek ellenére már egyre inkább várom a harmadik részt és kezdem kapisgálni, hogy miért is imádják annyian annyira a Dhoom (mostmár lassan) trilógiát!

...és bár most egy másik dalhoz húzna a szívem, fel kell áldoznom és a főcímdalt kell beraknom:

Egy, mert ez a főcímdal - kettő, mert Hrithik felsőteste miatt az is meg fogja nézni aki amúgy nem akarná - három, mert egy jó szám és négy, mert valószínű, hogy a bitófán végezném ha nem ez zárná a posztot.

Dostana

Gondoltam szóvá teszem a filmet, mielőtt még lekerül a "legutóbb látott" poszterről vagy miaz. :D Szóval egy felettébb mókás és üdítő film ez, amelyet legutóbb csak a Heyy Babyy nézése közben tapasztaltam - az meg már régen volt. PC a vérbeli céltudatos karrierista nő és a két jómadár JAbraham és a dzsunior Bachchan akik meg melegek is, meg nem is. Zene ügyben ne várjon sokat az ember, ám a mellékszereplők abszolút "funfare" díjas alakításai egytől-egyig priceless. Kirron Kher és Boman Irani megbolondítanak, és ha ez még nem lenne elég ott vannak az utalások. A film közepe felé egy komplett Kuch Kuch Hota Hai jelenet leledzik, ami láttára igencsak szélessé lesz az az amúgy is odafagyott mosoly az arcunkon. Ezek után már repdesek a hír hallatán, hogy lesz második rész is. Tipp: Előbb nézd meg a Dhoom-ot és úgy ezt a filmet. Hogy miért? Nézd meg és megtudod... :D

Íme az egyetlen dal a filmből ami kicsit felkeltette az érdeklődésemet...de azt nagyon! :D
Jobb minőséget meg nem találtam, vagy csak nem voltam elég elszánt.

Dhoom

Nincs olyan bwoodban érdekelt ember, aki ne tudná eldúdolni a híres Dhoom dallamot. Tudjátok a ...dú-dú-dú-du-du-du-du....valahogy így. :D ...és bár a dallamot már rég fújom kívülről, és már több filmben is találkoztam Dhoom utalással, de magát a filmet csak mostanában sikerült megnéznem. -nagynehezen- mert, hogy 3 éjszakámba tellett, ugyanis minden alkalommal csak 1 órácskát tudtam megnézni belőle. Bealudtam rajta és nem azért mert van egy kis vitaminhiányom és mostanában alvászavaraim vannak. :) Lehet nem csinálok olyan hűdenagy promót ennek a sokak által hűdejónak tartott filmnek, de én komolyan lelombozódtam tőle. Ami azokon az 1-1 órákon is ébrentartott az Uday ütődött Chopra ismételten felettébb jó karaktere és alakítása továbbá a remény, hogy talán a következő másodpercben ismételten feltűnik JAbraham izmos felsőteste. Ennyi, se több.

A zenék azért elviselhetőek voltak és Abhi is odatette magát amikor kellett. Amitől a parókámat dobtam el, azok az akciójelenetek. Ugyan is úgy látszik bwoodnak nem specialitása az ezen jelenetek tökéletesítése. Az a fránya biztosítókötél, ami nélkül persze nem lehetne elvégezni azt a hiperszuper forgást és rúgást, de akkor legalább amikor az a szerencsétlen leérkezik a földre, akkor ne úgy tegye azt mint egy tollpihe. Ugye értitek miről beszélek? Ugyanez volt a problémám a Ra.One-nál csak az a baj, hogy a két film között van röpke 7 év és némi fejlődés. ...és míg a Dhoomra  ráfoghatjuk, hogy régi (ami egyébként a 2004-es évszámával sem túl régi és nem lehetne kifogás), addig a Ra.One-nak is inkább még fejleszteni kellett volna a számítógépes technikáját és az említett gondokat és nem a 3D-ért kapadozni. Erre mondják, hogy nagyot akar a szarka.... és meg is lett az eredménye. Na de mindegy is. Visszatérve, az első nagy Dhoom csalódásom ellenére már csak azért is meg fogom nézni a második részt és remélem, hogy a Hrithik-hez és Aish-hez fűzött reményeim kicsit megemelik számomra a film színvonalát.

...és akkor az említett dallam...

Delhi 6

DELHI 6. (nem spoiler)

Kedves, üdítő, hangulatos, vicces, tanulságos és elgondolkodtató. Elsőre ezek a szavak jutottak az eszembe a film megnézését követően. Pontosan olyan Bollywood film amilyet imádok nézni. Az embert annyira beszippantja, hogy képes arról is megfeledkezni, hogy éppen Piripócson vagy Kukutyinban ül a hideg tél közepén a laptopja előtt és nézi az adott filmet. Aztán jön egy impulzus ami következtében kizökkensz ebből a hipnotizált állapotból és szinte úgy érzed, hogy "Héj, mintha az elmúlt pár órát Indiában töltöttem volna.". Ezt imádom ezekben a filmekben, teljesen ki tud szakítani a hétköznapi gondokból és leköti a figyelmet, az érzékeket a milliónyi apró kis hatásvadász dolgaival legyenek azok a színek, a zenék, a történet, a színészek játéka, a környezet, a helyszín vagy csak egy galamb. :)

Vegyük hát sorra a dolgokat. Először is a film 2009-ben került kiadásra, melynek rendezője és producere is Mr. Rakeysh O. Mehra filmrendező és forgatókönyvíró volt. A színészgárdában semmi kifogásolnivalót nem találtam. Főszereplőink a nagyágyú Abhishek Bachchan (filmben Roshan) és a bűbájos Sonam Kapoor (filmben Bittu). Kicsit vázoljuk a történetet. Az Amerikában élő hindu-muszlim család nagymama tagja elhatározza, hogy haza akar költözni szülőhazájába Indiába, mert ott szeretne örök álomra szenderülni. Bár szerintem kicsit paranoiás volt a nagyi, hiszen elég jó formában volt és bírta is a megpróbáltatásokat (még úgy is, hogy a film elején agydaganatot diagnosztizáltak nála). :) Unokája Roshan teljesíti mamája kívánságát és hazaviszi Delhibe. Innen aztán kezdődnek a bonyodalmak. Lesz itt szerelem, kényszerített házasság, ármány és intrika. :D Mindeközben feltűnik a nagy "Fekete Majom" mítosza is, ami aztán végigkíséri film történéseit. Érdekes volt látni ezt a városi legendát életre kelni. Kiemelném a színházi jeleneteket a filmből, ilyet még nem láttam. Nagyon tetszettek a jelmezek, a zenék és a színészek játéka. Továbbá a "tükrös" hasonlat ami az emberben rejlő isteni fényt illeti és azt, ahogy a végén a "Fekete Majom" végül megmutatja igazi arcát. Az utca emberei óriási változáson mennek keresztül, a film végére majdhogynem mindenkiből jobb és szerethetőbb ember válik. Csak pozitívan tudok nyilatkozni a képi megjelenésekről, a színharmóniákról, a tökéletes helyszínek és imitált vagy nem imitált utcákról. Minden egyes filmkocka minden egyes részlete tökéletesen fel van építve. Ami pedig a zenét illeti, A.R. Rahman volt az illetékes és imádtam is minden dalt kivétel nélkül. Éppen pár napja már posztoltam a filmből az Aziyant.

Sajnos intertextualitásról nem tudok beszámolni, mivel annyira még nem láttam sok Bollywood filmet, hogy kapcsoljak egy-egy esetleges utalásnál (kivétel SRK filmeknél ;D ) . Ha esetleg tud valaki valamit, azt szívesen fogadom.

Mindent összevetve egy nagyon édes kis film, ami a végére a szokásos bollywoodi csavarral mindenki arcáról levakarja a vigyort. És bár a szerelmi szál itt annyira nagyon nagy drámaisággal nincs kiemelve, mégis élvezhető és ezennel fel is veszem a filmet a megejtett úticélok közé mert, hogy....

...Bollywood olyan mint egy repülőszőnyeg olyan messze, olyan magasságokba repít úgy, ahová és amikor csak szeretnéd, hogy arról még álmodni sem mertél, soha!

A dal ami meghozta a kedvemet a filmhez...