Zindagi Na Milegi Dobara

NEM SPOILER!

MEGTÖRTÉNT! Végre megnéztem a mindenki által sokat emlegetett és ajánlott, (állítólag) 2011 legjobb Bollywood filmjét. Huh. Várjatok kifújom magam.... Szóval nem hiába. Ez tényleg nagyon jó volt, és pozitívan csalódtam! Az egész film egy nagy újdonság volt a számomra, nekem aki (néhány kivétellel) eddig szinte csak olyan igazi klasszikus hindi filmeket néztem. A Zindagi Na Milegi Dobara (Csak Egyszer Élsz) tipikus példája a fejlődő fiatalos és lendületes Bollywoodnak. Vegyük hát sorra a dolgokat, hogy is szoktam? :D

A történet röviden: 3 jóbarát akiknek útjaik az élet során különváltak most újra találkoznak, mivel egyikük éppen házasodni készül. Egy 2 hetes legénybúcsú keretein belül szeretnék régi fogadásukat is beváltani, mely szerint mindenki kiválaszt egy extrém sportot és azt mindannyiuknak ki kell egyszerre próbálni (egyik sem tudja előre, hogy mit választ a másik). A hosszú kirándulás alatt kirajzolódik a három karakter mely során láthatjuk, hogy egyiküknek sem megy minden könnyedén. Arjun (Hrithik Roshan) tulajdonképpen egy elkényeztetett karrierista ficsúr akit csak a pénz tesz boldoggá. Kabir (Abhay Deol) a vőlegény, aki elsőre gondtalannak tűnik és a nagy szerelem közepette szervezi esküvőjét leendő arájával, ám később vele is megfordul a világ. A harmadik jómadár Imran (Farhan Akhtar) pedig játssza a nőfaló macsót de senki sem sejti, hogy legbelül nagyon bántja édesapjának hiánya akit még sosem látott. Hogy ez még ne legyen elég, Imran és Arjun között is van egy "kis" feszültség egy régi probléma miatt. Folyamatosan cinkelik egymást ami egyszer el is durvul picit, de ez a csipkelődés az egész filmet végigkíséri. (Valljuk be nem kis örömünkre, hiszen ezek a jelenetek elég viccesre sikeredtek, én legalább is jókat derültem rajtuk. A fiúk feje és pofavágása néha nagyon-nagyon, olyan igazi priceless :D ) Útjuk során megjelenik "A nő" Laila szerepében (Katrina Kaif) aki elindítja a változást a fiúk életében. Hatalmas jellemfejlődésen mennek keresztül a történet során, a leglátványosabban talán Arjun-nak változik meg a világszemlélete. Az érzelmektől duzzadó lelkünk a film végére még kap egy kis bollywoodi csavart a történetben, ami Kabirt és a leendő nejét illeti.

Lényegében olyan embereknek ajánlanám a film megnézését akik félnek kitörni a mókuskerékből, akik beszűkült tudattal élik a kis szürke mindennapjaikat, egy szóval mindenkinek. Nagyon mély témát taglal amit szerintem a maga nemében felül is teljesített a film, hiszen nagyon nehéz ezt a fajta életfelfogást elfogadtatni a "mindennapi" emberrel. Csillagos ötös a film utolsó extrém sportos jelenetéért, egyszerűen fantasztikusan átjött az ahogy a fiúk tulajdonképpen küzdöttek az életükért (átvitt értelemben). Az első sportnál is nagyon lehengerlő volt a víz alatti jelenet amikor végigkövethetjük, hogy Arjunban hogyan épül ki a bizalom Laila iránt. Nagyon, nagyon értékes film!

Csodálatos tájakban nincs hiány ám ezúttal Spanyolországban járunk, amely kultúrájából kapunk is egy kis ízelítőt egy táncos-zenés jelenet keretein belül.

Ami a zenét illeti, tulajdonképpen nincs. Vagyis van, de nem a tipikus bollywoodi megjelenítésben. Valahogy egyébként nem is hiányoltam. Ez a film úgy jó ahogy van. A színészeket imádtam, Hrithik-ben megint pozitívan csalódtam, Farhan nem is volt kérdéses, hogy jó lesz továbbá most először láttam játszani Abhay Deol-t aki nagyon beleillett a képbe és sikeresen debütált nálam.

Joggal viselheti 2011 legjobb Bwood filmje címet, és a rendezőnő Zoya Akhtar is kihúzhatja magát. Ez a közönség kedvenc senkinek sem fog kimenni a fejéből egyhamar.

...és akkor jöjjön az egyetlen táncos jelenet...

Komal Rizvi - Lambi Judaai

Nem tudom ki ő, hogy ez a dal esetleg kötődik-e valamelyik filmhez, hogy kellene-e ismernem vagy, hogy miért nem találkoztam vele eddig. Egy azonban biztos, hogy az az áhítat és alázat ahogyan ezt a gyönyörű dalt előadja, teljesen elvarázsol. Másfelől az is elképesztő, hogy milyen "biztos" hanggal tudja énekelni ezt a technikailag igen nehéz dallamot. Merüljetek el benne, én nagyon szeretem....

Természetesen azért annyit sikerült kiderítenem, hogy Komal Rizvi egy pakisztáni énekesnő és a Coke Studio-s felvételeiről lett híres. (állítólag) Továbbá, hogy színésznőként és műsorvezetőként(?) is lehet látni.

A dalra a Bollywood N Bhangra International online rádión találtam rá.

Delhi 6

DELHI 6. (nem spoiler)

Kedves, üdítő, hangulatos, vicces, tanulságos és elgondolkodtató. Elsőre ezek a szavak jutottak az eszembe a film megnézését követően. Pontosan olyan Bollywood film amilyet imádok nézni. Az embert annyira beszippantja, hogy képes arról is megfeledkezni, hogy éppen Piripócson vagy Kukutyinban ül a hideg tél közepén a laptopja előtt és nézi az adott filmet. Aztán jön egy impulzus ami következtében kizökkensz ebből a hipnotizált állapotból és szinte úgy érzed, hogy "Héj, mintha az elmúlt pár órát Indiában töltöttem volna.". Ezt imádom ezekben a filmekben, teljesen ki tud szakítani a hétköznapi gondokból és leköti a figyelmet, az érzékeket a milliónyi apró kis hatásvadász dolgaival legyenek azok a színek, a zenék, a történet, a színészek játéka, a környezet, a helyszín vagy csak egy galamb. :)

Vegyük hát sorra a dolgokat. Először is a film 2009-ben került kiadásra, melynek rendezője és producere is Mr. Rakeysh O. Mehra filmrendező és forgatókönyvíró volt. A színészgárdában semmi kifogásolnivalót nem találtam. Főszereplőink a nagyágyú Abhishek Bachchan (filmben Roshan) és a bűbájos Sonam Kapoor (filmben Bittu). Kicsit vázoljuk a történetet. Az Amerikában élő hindu-muszlim család nagymama tagja elhatározza, hogy haza akar költözni szülőhazájába Indiába, mert ott szeretne örök álomra szenderülni. Bár szerintem kicsit paranoiás volt a nagyi, hiszen elég jó formában volt és bírta is a megpróbáltatásokat (még úgy is, hogy a film elején agydaganatot diagnosztizáltak nála). :) Unokája Roshan teljesíti mamája kívánságát és hazaviszi Delhibe. Innen aztán kezdődnek a bonyodalmak. Lesz itt szerelem, kényszerített házasság, ármány és intrika. :D Mindeközben feltűnik a nagy "Fekete Majom" mítosza is, ami aztán végigkíséri film történéseit. Érdekes volt látni ezt a városi legendát életre kelni. Kiemelném a színházi jeleneteket a filmből, ilyet még nem láttam. Nagyon tetszettek a jelmezek, a zenék és a színészek játéka. Továbbá a "tükrös" hasonlat ami az emberben rejlő isteni fényt illeti és azt, ahogy a végén a "Fekete Majom" végül megmutatja igazi arcát. Az utca emberei óriási változáson mennek keresztül, a film végére majdhogynem mindenkiből jobb és szerethetőbb ember válik. Csak pozitívan tudok nyilatkozni a képi megjelenésekről, a színharmóniákról, a tökéletes helyszínek és imitált vagy nem imitált utcákról. Minden egyes filmkocka minden egyes részlete tökéletesen fel van építve. Ami pedig a zenét illeti, A.R. Rahman volt az illetékes és imádtam is minden dalt kivétel nélkül. Éppen pár napja már posztoltam a filmből az Aziyant.

Sajnos intertextualitásról nem tudok beszámolni, mivel annyira még nem láttam sok Bollywood filmet, hogy kapcsoljak egy-egy esetleges utalásnál (kivétel SRK filmeknél ;D ) . Ha esetleg tud valaki valamit, azt szívesen fogadom.

Mindent összevetve egy nagyon édes kis film, ami a végére a szokásos bollywoodi csavarral mindenki arcáról levakarja a vigyort. És bár a szerelmi szál itt annyira nagyon nagy drámaisággal nincs kiemelve, mégis élvezhető és ezennel fel is veszem a filmet a megejtett úticélok közé mert, hogy....

...Bollywood olyan mint egy repülőszőnyeg olyan messze, olyan magasságokba repít úgy, ahová és amikor csak szeretnéd, hogy arról még álmodni sem mertél, soha!

A dal ami meghozta a kedvemet a filmhez...

Gyöngyszemek a jégen

Stars On Ice

Pár nappal ezelőtt kapcsolgattuk nővéremmel a tévét, egy érdekes műsor reményében amikor egy nagyon látványos jégtáncos show-ba sikerült belefutnunk. Ami miatt ott ragadtunk az az, hogy nem egy átlagos korcsolyás versenyt láttunk, hanem ez most valami más volt. Fel is fedeztük, hogy azért annyira más, mert a közönség nem volt megvilágítva, csak a jégnek azon része ahol az a táncosok mozogtak, sőt olyan fények voltak mintha csak valami 90-es évekbeli diszkóba csöppentünk volna. A "táncosok" is szokatlanul laza és bulis előadással kápráztatták el a közönséget. Nagyon könnyedén és légiesen mozogtak. Alig ocsúdtunk fel a jó kis pörgős performansz után máris jött egy újabb páros. Amikor besiklottak a "táncparkett" közepére, a nőci ruhájáról egyből lecsekkoltam, hogy ez bizony tetszeni fog, és úgy is lett.

Nem is hányom tovább a szót, a következő videó mindent el fog árulni!
Sajnos nem találtam hivatalos jó minőségű Stars On Ice felvételt ahol az említett fények vannak, így "csak" a páros ugyanannak a számának olimpiai előadását tudom megmutatni. ...Itt nincsenek fények, de a lényeg ugyanaz!

Na, ugye tetszett? :) Az előadók Meryl Davis és Charlie White.

Javed Ali - Arziyan (Delhi6 OST)

YouTube. Neved legyen áldott, mindörökké! Ámen. Ma ismét elém dobott valami elképesztő dolgot. Bwood zeneügyben az egész internetet átböngésztem már, hogy rátaláljak a megfelelő fórumra vagy hírportálra ahol a legújabb desi zenékről informálódhatok. Ez elég gyatrán ment, A MAI NAPIG! Ma ugyan is a legkézenfekvőbb dolog került a szemeim elé amire egyáltalán nem gondoltam. Az indiai MTV. :D háh. Ki gondolta volna, ugye? Ráadásul ezzel együtt olyan nagy mennyiségű és HD minőségű UNPLUGGED!!! felvételek kerültek a birtokomba amelyeknek a megemésztésével szerintem egy jó ideig el leszek foglalva. Rögtön rá is találtam az egyik kedvenc dalomra mely az Arziyan címet viseli. Ez a több mint 8 perces dal a Delhi 6 című filmben hangzik el (amelynek hamarosan egy kis posztot is szentelek), továbbá a már sokat emlegetett A.R. Rahman keze munkáját dicséri. Ez most egy új élmény a számomra is, mert ritkán látom az eredeti énekeseket (jelen esetben Javed Ali) és zenészeket a dalok előadása közben, így minden pillanatát nagyon élvezem. Most már nincs más hátra mint előre, lássuk és halljuk ezt a csodás mesterművet.

Az Arziyan अर्जियां szó jelentésére nem nagyon találtam utalást. (szívesen fogadom az információkat ez ügyben)

In My Arms

Tegnap este épp a Muzsika TV-t kukkoltam amikor elkezdődött ez a klip. "Tééényleg, ez a klip is volt valamikor..." féle felismerést kaptam és örömmel könyveltem el, hogy Kylie az Kylie. :) Egyedi, utánozhatatlan és mindig szexi. Kylie nekem mindig is "A Diszkó Díva" volt. Kevés olyan dala van amit nem szeretek és többek között a Fever című albuma volt az amit tinikoromban az első kazettáim között tudhattam. (Pink - Missundaztood, Bravo Hits-ek és Britney, Baby One More Time-ja mellett.) És bár ez a klip már az "újabb" Kylie (X album, 2008), és tudnék sokkal jobb és bulizósabb dalt ajánlani, mégis maradok most ennél. Hogy miért? Abban a pillanatban ahogy elkezdődik a klip szerintem mindenkibe villámként csaphat bele a felismerés... " Ez Gaga!", mégpedig teljesen jogosan. Helyesebben mondva, Gaga az aki "lelopta" a sztájlt. A klip közepe felé pedig ismét találkozhatunk egy aprócska hasonlósággal, Kylie sminkje kísértetiesen hasonlít Gaga Born This Way-es mostani sminkjeire. (nem beszélve Kylie különleges ruháiról)

Ezzel pedig elérkeztünk ahhoz a témához amin mindenki előszeretettel szeret csámcsogni.

A másoláson!

Akkor most elmesélem, hogy nekem mi erről a meglátásom. Most a pop/rock/r'n'b és a többi műfaj kedvelt előadóinak a védelmébe kelek. Ilyen nincs, hogy lopás, illetve van de mégsem. :) Nem tartom lopásnak ha Gaga hegyes melltartót vesz fel, esetleg sellőként tolószékben adja elő az egyik dalát (amit annó állítása szerint Bette Midler már megtett) vagy ha Christina szőkén, haspólóban "utánozza" Britney-t. ...nem tudom miért, de ezek nekem annyira nonszenszek. Mindegyik művész, keresi a saját stílusát és miért is nem próbálhatná ki magát így vagy úgy? Inkább úgy nevezném, inspirálódnak! Mindenki máshogy értelmez újra bizonyos stílusokat és szerintem ettől szép és izgalmas a dolog. Ugyanolyan úgysem lesz SOHA! ..... de ebben döntsön mindenki saját maga.

A Heineken reklám és ami mögötte van

Egyszer volt, holt nem volt, volt egyszer egy 2012-es "új" Heineken reklám. Gondolom mindenki tudja melyikről beszélek, ha nem hát itt megnézheti. A márka már egyszer bizonyított az előző Asteroid Galaxy Tour- Golden Age-es reklámjával amit szerintem 10 emberből 8 imádott nézni. Először is le kell, hogy szögezzem az "új" Heineken reklám nem is annyira új mint ahogy azt mi gondoljuk. "Kutatómunkám" során még 2011 májusi feltöltéseket is találtam a YouTube-on, de hát olyankor nálunk még nagyban tombolt a Golden Age-es verzió. Azért ez picit furi... :S Hmmm. Na mindegy.... és akkor most térjünk a lényegre. Amikor először láttam a reklámot igazából nem is láttam, hanem hallottam míg éppen tevékenykedtem a szobában. Amire figyelmes lettem azaz énekes hangja a reklám végén. NAGYON ismerős volt! Később már tudatosan figyeltem és nyugtáztam, hogy nagyon ötletes kis filmecske továbbá azt is, hogy a szereplők japánok(?) vagy kínaiak(?), ehhez sosem értettem. (Szerintem egyébként japánok.) Ez azt eredményezte, hogy az énekes hangja miatt ébredt gyanakvásomat elássam a mélységbe. Pedig az uncsihúgom többször is jelezte felém, hogy neki is nagyon ismerős de felvilágosítottam, hogy nem az amire gondol. Hogy mi volt a gyanúnk?...Máris kiderül!

Este a televíziót kapcsolgatva ismételten elém került a reklám és hát mint mindig végig kellett néznem, mert "odaragaszt". :D Amikor vége lett elhatároztam, hogy végére járok a dolgoknak és megkeresem a reklámban szereplő dalt, ha a gyanúm nem is igazolódik be, legalább lesz egy jó kis csengőhangom.

Amikor viszont rátaláltam a pontos címre és előadóra, megfagyott bennem a vér.

...és akkor jöjjön az igazság!

Az előadó Mohammed Rafi, és a dal címe Jaan Pehechaan Ho! TUDTAM! TUDTAM! TUDTAM!

A szaglásom sosem csal ha Bollywoodról van szó! Igen kedveskéim, ez egy ősrégi klasszikus bollywoodi film egyik betétdala.

Ilyenkor örülök, hogy nem volt hiába az elmúlt 1év minden percében Bwood-ot hallgatni és nézni! :)

Mert ha nem gyanakszom, akkor ezt a picike kis kulisszatitkot Ti sem tudtátok volna meg! :D

A film egyébként egy 1965-ös többszörösen Filmfare nyertes thriller mely a Gumnaam címre hallgat.

Minden jóban van valami rossz... és bár végtelenül örülök Bollywood bármiféle megnyilvánulásának kishazánkban picit zavar, hogy senkinek sem fog Bwood az eszébe jutni a reklám vagy dal hallatán, hanem a szereplő arcokból leszűrve a távol-keletnek fogják tulajdonítani a dalt. Mint ahogy én is azt hittem, hogy ez biztosan japán song.

A reklámban szereplő "énekes" természetesen nem az igazi.
Az eredeti, azaz Mohammed Rafi 1980-ban hunyt el.

Lehet, hogy nektek ez mit sem jelent, de számomra ez nagy misztikum volt és egyben hatalmas felfedezés!
Hát akkor fogyasszátok egészséggel, és ÉLJEN BOLLYWOOD! :)

Angel

Van egy dal.

Egy dal amit ha meghallok úgy érzem nem is evilági lény vagyok.

Sokatoknak a Hugo Boss Rájenes reklámjából lehet ismerős. Eláruljak egy picike titkot? Ez egy Massive Attack szám ami a '98-as Mezzanine albumról való. Transzba ejtős, sötét gondolatok megteremtője és ahogy Mina weirdo kolleginámmal szoktuk volt mondani, "orgazmikus".

Hát hallgassátok ájultan, hiszen ezt a bandát nem lehet nem szeretni! ;D

Dushman Mera

Ritkán vagy inkább soha nem fordul az elő, hogy ha meghallok egy dalt és azt mondom "Ez rossz, ez semmi, kukába vele!", pár hét múlva mégis úgy beleszeretek mintha soha nem mondtam volna róla ily csúnya megjegyzéseket. Így történt ez a következő zenével is ami a pár hete debütáló Don 2 című akció/krimi/dráma egyik betétdala. Persze azóta is tartom a véleményem, hogy messze nem a legjobb bollywoodi dalok közé tartozik, de egyre többször került a fülem ügyébe és most már folyamatosan ezt dúdolom. A videót persze már csak a szereplők miatt is érdemes nézegetni pláne mert kiváltképpen érdekel, hogy összejön-e Don (Shahrukh) és Roma (Priyanka Chopra) az új történetben. Viszont amíg normális minőségre és legalább egy félig-meddig elkészült angol feliratra várok, addig is ebben csodálkozom. ... és remélem ti is ráéreztek az ízére! ;)

Apropó akció/krimi, nem vagyok eme műfajban készült filmek nagy fogyasztója, de az első rész után megnyaltam mind a 10 ujjam! ;D