2012. szeptember 28., péntek

Yash Chopra ... lights out, camera off.

Micsoda nap volt a mai. Először is mert Yash Chopra, Bollywood románc királyának ma volt a 80. születésnapja! Igen! 80! ... és gondolná az ember, hogy még pár hete sincs, hogy befejezték forgatni legutóbbi filmjét, a bőszen várt Jab Tak Hai Jaan-t?  Az utolsót. Mert, hogy ma szépen és szolidan kijelentette, ő bizony eleget dolgozott az elmúlt "pár" évben és most úgy döntött, hogy végleg leteszi a kamerát s nem rendez többé. Inkább fiatal pályakezdőket próbál majd jobb útra téríteni és átadni nekik a hosszú évek alatt megszerzett tudását. Tette mind ezt a bejelentését egy kötetlen beszélgetés keretein belül, ahol nem más mint SRK volt a beszélgetőtárs, és amit egyébként élőben lehetett követni a jutyúbon. ... különös érzés volt hallgatni a két igen sokat tapasztalt filmes nagykutya eszmecseréjét. Amilyen érzékletesen el tudtak ezek beszélgetni a régi szép időkről, a nagy romantikus filmek főszereplőjéről magáról a szerelemről, és még úgy amúgy egy kis Jab Tak Hai Jaan is belefért a végére. Ahol aztán elhangzott a mondat. Yashji végleg kiszáll. Szerintem senki nem hitt éppenséggel a szemének és fülének. SRK (aki egyébként az első 10 perc után láthatóan cigihiányban szenvedett XD ) is jól elérzékenyült, hiszen hát azért még is csak vele és hozzá is! fűződik karrierjének beindulása. Choprához. Vége.
A levegő meghűlt, Yashji elmondása szerint azért még boldog és büszke, a rajongók többsége szomorkodik és SRK meg azóta sem csicsergett! :)D Biztos nagy gudbáj parti van, Hai! ... 
... de azért még sem hagyott itt minket csak úgy az öreg nagyúr. Jön itt a Jab Tak Hai Jaan, ami már ezzel a lépéssel meg is kapta a "Yash Chopra legutolsó románca" titulust, így önmagában alapművé emelve a filmet, bár annak megjelenésére még igencsak várni kell. (Hol lesz már a music launch???)
Szó mi szó, van itt azért nekünk még Karan Joharunk meg Farhan Akhtarunk, Farah, Aditay és a többiek. De azért azt is biztos, hogy még egy Darr vagy Veer-Zaara és Jab Tak Hai Jaanunk sem lesz így még egy. (Mellesleg megérkezett a hír, hogy SRK következő filmjének rögzítése is megkezdődött.)


....na és akkor ha már itt tartunk, a Jab Tak Hai Jaan trélere.


Várjuk nagyon .... nagyon, nagyon NAGYON!
Rahman, Gulzar, Yashji, SRK, Anushka és Katrina, Ladakh mesés tájai meg még London is.
Szerelembe esünk ....
...Jab Tak Hai Jaan....Jab Tak Hai Jaan

2012. szeptember 27., csütörtök

Manish Arora Ready To Wear SS'13

Azt hiszem kívánni sem lehetett volna jobbat. Igazából bevallom, hogy mostanában a fesön vík az ami a legkevésbé köti le a figyelmem. Egyetlen egy tervező munkái jöttek még is velem szembe kiáltozva, hogy héj! vegyél már észre. Így ezt az egy kollekciót végiglapozgattam, hiszen Arora azért mindig is azon tervezők egyike volt számomra akinek munkásságát öröm volt figyelemmel kísérni. Szóval, tehát megnéztem és nem bántam meg. Manish egy egészen hordható és celebkompatibilis ready to wear kollekcióval állt elő a párizsi divathéten. (A fenti kép nem onnan való!) Bár még mindig egészen biztosan érezni lehet rajta ezt a picit  erőletett McQueen merevséget de azért ugye tudjuk, hogy vannak neki ám egyedi és önálló ötletei is. Van itt minden. Tribal, szöglet, fém, csillogás, az 50-es 60-as mánia ellenére egészen finom kis tone in tone színek és alapjában véve változatlanul keleties formák és szabásvonalak. Igazi rich girl összeállítások ezek... bár ritkán van az úgy, hogy két teszkó között betévedünk egy Manish Arora showroomba egy új kiskabátért, de azért inspirálódni lehet. Meg álmodozni is.
  

  

Sajnos videjót eddig nem találtam pedig biztos vagyok benne, hogy van még valami meglepetés ebben a kollekcióban.

2012. szeptember 22., szombat

Rishi Kapoor - az Om Shanti Om evolúciója

Om Kapoor and me, we're just good friends!
Ez megint olyan, hogy valaki vagy nagyon nem tudja értékelni, vagy éppenséggel érzi és szereti is, na meg esetleg még látta a Karz című filmet! Rishi a legenda és a még nálánál is híresebb (Kishore Kumar által énekelet) dalocska, amit az OSO-ban szerettünk, de az eredetit (Karz) meg még jobban. Épp a napokban nézegettem (eddig nem tudom miért nem?) az idei IIFA performanszait és azt kell, hogy mondjam Rishi mindent vitt. Bár ugyebár az úgy lett volna a tuti ha a King, az Om Kapoor állik-táncikállik ott vele együtt-mellette, de hát az elvégre is nem igazi Kapoor, a Ranbir meg mégiscsak az apuci szeme fénye. Rájadásul a Shah éppen forgatta az év filmjét és nem volt ott a rendezvényen. Nos. Ha a Jab Tak Hai Jaan valójában olyan jó lesz mint ahogyan azt a tréler is bemutatja, akkor azt hiszem igazoltan hiányzott az ívöntről. Meg aztán különben is ha ő ott van, akkor mindent és mindenkit visz. Ezt meg már nem engedheti meg magának minden egyes évben! Jaj máááár. :D Bár ilyesféle táncikálás Rishivel is csak egyszer-egyszer adódik. Akárhogy is...

...ahhoz, hogy ez a dal és az az ezüst diszkódressz együtt jól működjön, éppen hogy csak kivételesen most nem SRK kell! Mert itt Rishi az ász!

Nagyon sztájl, nagyon fíling, nagyon szeretjük!
Hey, tumne kabhi kisi se pyaar kiya? 
KIYA!!!

....és akkor ha már szóba került Om Kapoor és ha már OSO. Hát persze, hogy ezt is megnézzük!



De hogyan is működik mindez 2012-ben? Jaj, a videóba picit bele kell tekerni, egészen pontosan majdnem a végén van az amit keresünk. Ám ha rám hallgattok nem tekergéltek ti itt semmit, hanem megnézitek szépen sorban, rendben az előadásokat. Há mer', nem olyan rosszak azok csaje!

Ma este ... Aaj Ki Raat

Ma este.... ma este. Ez lesz. Ilyen a hangulat. Meg aztán van itt többféle vonatkozás is, hogy előkerült ez a dallam. Az egyik az, hogy már készítem elő a számokat a "Hangadó Királyok" sorozathoz és onnan mászott elő a drága. A másik meg az, hogy ha jól tudom valamikor most hétvégén vetítik a Don-t. A régit. Az Indiai Kulturális Központban. Amire, hogy-hogy megint nem tudtam/tudok eljutni. Így aztán egy kis bulizásba, Sonu Nigam varázslatos hangjába és ebbe a néha picit béna, ugyanakkor oltári vagány dalba folytottam ma este a bánatomat s örömömet. Aztán még mielőtt minden felborulna, itt a dal még egyszer. Füstösen, diszkógömbösen, Priyankásan, pezsgősen, ritmusosan, bűnözősen, Donosan. Pont úgy ahogyan azt kell.

Voilá!

2012. szeptember 18., kedd

Dal-ébredés (Mukhtasar)

Volt már ilyen nem is egy, de nem is kettő. Magát a dalt sem nagyon szeretem. A dalt ami amúgy egy-egy részletében (majdnem teljes egészében) kísértetiesen hasonlít a Black Eyed Peas I Gotta Feeling-jére. ...de ha már ő így jönni akar kifelé a hangszórókon kora reggel, hát nekem aztán nyolc.

2012. szeptember 17., hétfő

A világ legjobb ébresztője (Main Agar Kahoon)

Pár hete láttam, hogy valaki ezzel köszöntötte az új napját egy twít keretén belül, megadva ezzel az új igen elismerő címet a dalnak: "A világ legjobb ébresztője". Rácsodálkoztam, hogy igen! Tényleg! Ezen gondolatok már az én fejemben is megfogalmazódtak egy-egy hajnali buszozós órán. Kisüt tőle a nap, jobb lesz a hangulat és hirtelen megint kedve lesz az embernek élni, tele új reményekkel és ambíciókkal. Kívánhat ennél többet és jobbat magának egy ily gyönyörűséges dal? Ami természetesen arról szól, hogy milyen szépnek és még annál is gyönyörűbbnek látja a hölgyet, esetünkben Shanti-t ezen a világon. A szerelemről, mely úgy kivirágzik mint a dombtető mögül frissen felkelő nap sugarai. Csak úgy kúsznak a fűszálak között, majd az egész világot beborítja vele.

....hát ilyen volt a mai reggelem. Kissé szentimentális és poétikus. De legalább nem depresszív.


...és talán azért is mert picit fáj, hogy a hétvégi Örökmozgós Om Shanti Om vetítésre végül nem sikerült eljutnom... brühümmm

Devdas VI. rész - Maar Dala

Újra Chandramukhi. Nem lehet szabadulni a bűvöletéből. Devdas sem tud végül. Hátborzongatóan jó zenével, koreográfiával, kosztümökkel, Madhuri féle arcjátékkal és az a hangulat... ami csak ennek a filmnek van. Elejétől a végéig a megtestesült tökéletesség. Lehet, most nem tudok róla sokat rizsázni, de beszéljen helyettem a videó. Nem szól ez egyébről csak, hogy Dev kínjában nem tud már máshoz fordulni csak a belé halálosan szerelmes Chandramukhi-hoz és a jó öreg alkoholhoz. Mi lesz még ennek a vége ....


2012. szeptember 16., vasárnap

Jodhaa Akbar

Chamatkar akart lenni, Agneepath-tá vált és Jodhaa Akbar lett belőle. Mármint az egyik estém, nem is olyan régen. Végül még is az utóbbi győzött, hiszen már rég meg akartam nézni, ami maga volt a felüdülés. Hiányzott már egy ilyesfajta film atmoszférája. 3 féle csoportba szoktam ugyan is elkülöníteni a bwood filmeket. Az első csoport az ilyen és ehhez hasonló történelmi témákat feldolgozók, a második csoport a nem történelmi de a hindu hagyományokat és az egész indiai életérzést csodálattal közvetítő mondhatni tradicionális filmek és végezetül a modern bwood filmek, amiknek esetenként csak a szereplők nevei miatt van bármiféle vonatkozása is Indiához. 
Nem árulok el nagy titkot, hogy a kedvenc csoportom az első és a második. ...és a Jodhaa Akbar is ide tartozik. Pontosabban az elsőbe. Csak ódákban lehet róla beszélni. A történet a tálalás, a zenék és a szereplők, minden tökéletes. Éppen azon gondolkoztam, hogy talán kezdi számomra felérni a Devdas szintjét - azt meg tudjátok, hogy milyen magasra szoktam magasztalni. Aishwarya valamiért itt bájosabb volt mint valaha és Hrithik oldalán kötelezően tökéletes párost alakítanak, ez már egyértelmű. A történet felemelő és példamutató értékeket közvetít. 
A zenék egyszerűen csodálatosak. A látvány ... igen a látvány. Na az ... áhhh... egyszerűen ezt nem lehet leírni szavakban. Ezt a filmet látni kell! Nem éreztem vontatottságot, és bátran ajánlom akár nem bwood fanoknak is. Jó kezdés lehet egy esetleges Bollywood szerelemhez. Mert ez az. Amit átélhetsz a hét minden napján, és olyan életérzést ragaszt rád, amitől szárnyakra kapsz a mindennapokban. Eskü, ez így van.

A hatalom megszerzéséről, a vallások találkozásáról, a toleranciáról, férfi és nő közötti tiszteletről, szerelemről, bizalomról és becsületességről. Olykor azonban a rossz is közbeszól.
Ráadásul a film vége olyan szépen meg lett oldva, hogy az ember nem akar spontán öngyilkosságot elkövetni a bánatos befejezés miatt. Mert nincs is bánatos befejezés. Vagy igen? Ezt már csak akkor tudhatod meg, ha megnézed a filmet! Kellemes 3 órát Bollywoodban!

2012. szeptember 14., péntek

Priyanka Chopra - In My City

Biztos, hogy nagyon sokan fogják szeretni ez nem kétség. De én nem. Helyesbítek. Inkább úgy fogalmaznék, hogy nem dobtam hátast a régóta várt produkciótól. Pedig azt hittem majd az lesz. RedOne meg Will közreműködése azért elég nagy szónak számít. Reménykedem is, hogy azért lesznek még ennél sokkal de sokkal erősebb dalok is azon a lemezen. Mindenesetre én drukkolok PC, már csak azért is mert sosem késő és az első (szerintem!!!) picit elfuserált és halovány debütálás után is lehet még sikeres élete a popszakmában. Na meg mert volt olyan bátor és elindult mint desi görl. Persze mondom mind ezt worldvájd. Mert, hogy Bwood-ban tuti az egekbe fog szárnyalni, viszont a nagy internesönöl  feliratú kerítés átugrása lehet, hogy nem igazán fog még egyhamar sikerülni. Hajrá. Én lennék a legboldogabb ha a hazai rádiókban is hallhatnám a hangját. Apropó a hangja. Szép, szépen-tisztán énekel a kismadár, de sajnos ez édes kevés. Ma már tisztán énekelni ezer meg egyen tudnak, de kevés az akinek igen is kifejezetten jó, egyéni, karakteres hangja van. Amiről tuti, hogy tudod ... ez ő! Akárhogy is lesz, Bollywood mindig ott lesz kedves Priyanka, ahol állandó prémium hellyel várnak a hazaiak. A legjobbakat PC és ne feledjük, azért ez még csak az első szám volt...

Végül is kezdésnek nem is olyan rossz ez.
Nem tudom meddig fog élni a feltöltésem, így még most frissibe hallgassátok! ;)


Na jó... minden egyes hallgatással jobban tetszik a dal.

2012. szeptember 12., szerda

Summer Love 10. rész - Why This Kolaveri Di

Zárjuk a sort. Ennyire futotta. Majd jövőre talán több lesz, talán nem. Épp ma keveredett újra elő a Kolaveri. A Kolaveri Di. A dalnak olyan nagy hatása van, hogy még az amúgy "Jajjj elég már sok indiai zenéből, már csömöröm van tőle" féle aunty-k is megrázzák rá a sejhajukat. Ez személyes tapasztalat. Anyumnak konkrétan egész nyáron ez volt a csilingelője a telefonján és aki csak hallotta, mind megkérdezte "Mi a szösz ez?". Anyum meg csak bólintott. "Ez kérem  Kolaveri. A Kolaveri di!" Ha nem is csak a nyár, de az elmúlt idők egyik leg-leggyőztese. Bajnok a dal, a klip és a szöveg is. mert... ez olyan tudod. Tanglish. Egyenesen Dhanush szájából-torkából.

... soup song...flop song..
Ami ha jól emlékszem 2011-ben az év legjobb dala lett, megelőzve még Adele-t is.
Super Mama Ready?

Nem hiszek a csodákban...


.....én TUDOM!!!, hogy vannak.

Amíg élek

A csíny a szemeidben,
A pimasz nevetésed,
Szél borzolta kusza hajad,
Soha nem feledem, amíg élek.

Távolodó kezeid és árnyékod,
Már a hűvös messzeségben,
Elhagysz, nincs már több pillantás,
Soha nem bocsátom, amíg élek.


Lábad előtt meghajlok mint,
Színes kígyónővény lélek,
Utánad kúszok, nincs méltóság
Soha nem engednélek, amíg élek.

Lépteid már nem hallani,

Akár mint a szívverésem,
Emlékképé vésett sebek,
Soha nem gyógyulnak, amíg élek.

Illatod a szelek szárnyán,
Csillám terem, messze széled
Fáj, ha itt hagysz, miért mész el,
Soha nem látlak már, amíg élek.


(Jab Tak Hai Jaan fordítva, továbbgondolva báj én)



Képségek


2012. szeptember 11., kedd

Shah Ka Rutba (Agneepath ost)

Észrevettétek, hogy a blogot szépen lassan de kezdi Bollywood bekebelezni. Várható volt. Engem nem zavar. Téged? Sőt, miután körülbelül egy évvel ezelőtt úgy kezdtem bele ebbe az egész be, hogy lesz ami lesz és sosem fogom kontrollálni magam az iránt, hogy miről - mikor és hogyan írok, hogy tényleg jöhet bármi. Jött is, sok minden. Most éppen egy olyan dalt hoztam amelynek meghallgatását külön, szigorú feltételekhez kötném. Nem baj? Ne legyen. Hallgassatok rám hány éves vagyok.

1. Kényelmesen elhelyezkedni nincs értelme, a ritmusok ki fognak ugrasztani a székből/ágyból/sírból.
2. A szuperjó bevált fülesedet csatlakoztasd! MINDENKÉPPEN!
3. Amennyire csak bírod, (lehetőleg maxra) felhalkítani a hangerőt tessék.
4. Gatyát felkötni.
5. Na most már elindíthatod a dalt!

Na ugye, hogy big lájk?

2012. szeptember 9., vasárnap

A VMA monnyon le!

Most, hogy megcsapott az idei VMA utószele - ami inkább csak szellő- veszem a bátorságot és beismerem (többek között magamnak), hogy idén még csak annyira sem vártam a nevezett átadót mint tavaly. Vagyis semennyire. Fokozom. Azt sem tudtam mikor lesz és csak utólag értesültem, hogy lezajlott. Ez régebben elképzelhetetlen volt számomra. Ez van. Változtam én is, és a VMA is.... és ráadásul az utóbbi időben csak negatív kritikákat hallok róla. ÉBRESZTŐ!!! A VMA már az előtt szar volt, hogy Britney 2007-ben bebotorkált a Gimme More-ral. De hát kérem szépen, színvonalon aluli műsorhoz még rosszabb fellépés jár. Ami amúgy ha nem lett volna, akkor az az évi VMA-ről sem tudta volna senki, hogy volt egyáltalán. Persze akkor még, elvetemült Britney rajongóként korántsem volt ez ennyire vicces. Na most abban egyetérthetünk ugye, hogy Britney a VMA fellépések királynője. Rájt? Az ember ő érte vagy Michael Jacksonért nézte a mulatságot ... és minek utána MJ nagy valószínűséggel már nem teszi tiszteletét eme csodás esteken és Britney is inkább a sárgaköves utat választja, addig mind hiába. Na de nem? Erről szólt az egész. Őszintén megmondva, Britney helyében én már be nem tenném a lábam ezekre a ceremóniákra. Az egész olyan hiteltelenné és gagyivá vált. Mikor nem volt, ugye? Egész Amerika az. Egy nagy vattacukor göngyöleg. Meglátod, megkívánod, megkóstolod majd sóvárogva tépkeded tovább, hiszen a szádban  semmi mást nem hagy maga után pillanatokon belül, mint ürességet. Levegővel túlplasztikázott maszlag...Ez Amerika. Mindörökké Ámen. Versengés és műanyag énekesek puccparádéja ez, semmi más. A sok tinisuna, meg falja a dolgot és közben észre sem veszik, hogy hogy elferdül a való világról és az önmagukról alkotott képük. ..és megy mindez internesönöl. Nem csak az ő magasztos népüket fertőzik, hanem az egész világot. Ilyen voltam én is, nem tagadom. Sosem gondoltam volna, hogy ezt mondom de le a VMA-vel. Hiába a Riri, Gaga, Swift, Perry, Direction és Minaj félék... kik ők? Persze. Az új generáció. Aham.

Ide Britney kell és kész! Meg is kapjátok.
Csak a kihasználtságot és a teljes ürességet látom ennek a szerencsétlen nőnek a szemében is ami semmi egyéb, csupán a fent említett materiális túladagolások csak külsőleg tökéletesen csillogó gyümölcse....

Akik ismernek tudják, hogy Britney-t ezzel nem bántani szeretném.

....és ha már megemlítettük a Királyt, akkor nézzük is meg milyen egy igazi régi VMA performansz!

Így kell ezt csinálni, csaje!

Mere Brother Ki Dulhan - a dal

Íme egy dal így az első őszi hónap, első igazi hetének lezárásaként. Remélem mindenkinek jól indult az iskola, a többieknek meg továbbra is sikeres és jó munkát. Akik meg egyiket sem űzik, hát nekik sok erőt az önismereti tréninghez, és nem irigylem őket. Ilyen a kedv. Alapjában véve jó. Így, hogy kilátásban van némi tennivaló és nem esz meg a rosszseb. Ezért ez a dal, meg mert csak úgy felbüffent. Elvégre is jó film volt ez, a zenék meg mégannyira. A klip az meg ugyebár bwood kedvelőknek maga a kánaán.

2012. szeptember 7., péntek

Darr (1993)

Rég volt már, hogy besírtam egy bwood filmen. ...és ehhez ismételten csak SRK és az ő briliáns alakítása kellett. -na meg a Yash Raj féle tökéletes "filmcsináló" csapat. A szindrómámnak pedig lehet, hogy hamarosan még nevet is fogok adni, amiért képes vagyok ilyesféle (siker garantált) filmeket halogatni. Ilyenkor bele tudnám vetni magam egy mélységes kútba. De térjünk rá a filmre. Darr.

A film a Baazigar után készült ami magyarázatot ad mindenre. Tudod van az az érzés... az a hangulat ami mindig másképpen lengi be az ilyen régi bwood filmeket. Az Udit Narayan és Alka Yagnik féle retró duettek, a még 80-as években maradt de a kilencvenesek felé törekvő tipikus öltözetek és hajszerkezetek. Tökéletes és idillien divatos tájak - általában az Alpokban. Ezt valaki vagy szereti, vagy nem. Én egyenesen imádom! És akkor képbe jön SRK rosszfiús oldala. Én nem tudtam...én....én.... nem tudok mit mondani. A Baazigar-nak is annó úgy indultam neki, hogy "Ó na, egy újabb öldöklős film" és mi lett a vége? Toplistás örökzöldként írta be magát azt hiszem nem csak az én, de minden bwood kedvelő filmtörténelmébe. Na Darr is ilyen a maga kis "szerény" 7.2-es IMDB-s pontszámával. Nem akarok kertelni, mert nincs is értelme. Elég legyen mindenkinek annyi, hogy meg kell nézni és hagyni, hogy magával sodorjon a történet. Nekem nagyon tetszettek mind a zenék, mind a látvány és az alakítások. Egyensúlyban volt a történet két szála is. Gondolok itt a Sunil-K-k-k-kiran kapcsolatára és annak fejlődésére illetve a magányos Rahul lelki állapotának folyamatos változására. Tökéletes történet, tökéletes tettekkel, még tökéletesebb szereplőkkel. A lezárás sem lett túlságosan elhúzódó és maszlagos. SRK megteszi amit kell, elmondja amit kell és vége. Profi csapatmunka ez, amiben ha csak egy fűszálként is részt vehetnék a Juhi talpa alatt, már boldogan halnék meg.


és a dal.... amivel elkezdődött minden

...na meg egy (fan) poszter ami tökéletesen tükrözi az állapotot ami a film után napokig rád ragad...

2012. szeptember 6., csütörtök

Tujh Mein Rab Dikhta Hai

Jövök a romokból, mászok elő. Itt vagyok, mert most kell valami ami megment ... valami ami akkor is megtette. Talán újra segít. A DAL!

"You're my heaven, you're my passion,
you're my wish, you're the piece of my soul,
you're the calmness of my eyes,
you're the heartbeat of my heart,
I don't know anything else, I know only this,
That I see God in you, What should I do..."

Remélem veletek is ezt teszi!

2012. szeptember 5., szerda

3 Idiots

Először is engedjétek meg, hogy módosítsam a film címét 3 Idiots-ról 5 Idiots-ra! Rendesen rosszul érzem magam amiatt, hogy eddig még nem néztem meg ezt a filmet. Most komolyan, itt szenvedtem az alsókategóriás Salaam Namastékkel meg Badmaash Company félékkel, ez meg egész végig itt csücsükélt a gépemen. De már mióta... áááh, egy éve már biztosan. A Main Hoon Na esetében is ugyanezt éreztem, azt is halogattam és tessék, az is egy egész estést mulatozást hozott. Egy élményt. Ez a film is az. Már rögtön az elején egy felettébb kellemes és nyugis, de jó dallal indít amolyan ráhangolódás képpen. Aztán szépen lassan bevisz a susnyásba. Eskü nem tudtam, hogy Boman Irani is benne van ... (már sokkal hamarabb megnéztem volna). A történet előrehaladtával sorjában kapjuk az egyre jobb poénokat. Minél tovább haladunk, annál ütősebb viccekkel találjuk szembe magunkat. Visszatérve, hogy ki az a két plusz idióta akivel kibővíteném a címet? Természetesen Boman Kócos Irani igazgató úr és eminens talpnyalója a kis Omi.
Na rajtuk aztán végig szakadtam, és csak egy-egy komoly háttérzene berobbanása juttatta eszembe, hogy az Igazgató úr komolyan gondolja azt amit mond - amúgy mindent poénra vettem volna tőle. Hiába, Boman is olyan nekem mint a Junior Baccsan meg az Anupam Kher hiába próbálkoznak, csak a mókás figurák állnak igazán jól nekik. Aztán ott volt még ugye Kareena aki kicsit elhanyagolható és a románc sem volt annyira nagyon számottevő, de azért volt. Egyébként egészen felüdítő karaktere volt neki is. ...és végül pedig de nem utolsó sorban örömmel nyugtáztam, hogy az általam már csak Crocodile Dundee-ként emlegetett Javed Jaffrey is tiszteletét tette a filmben. Igazi kavalkád volt az elmúlt pár óra, egy kész svédasztal. Volt itt minden, humor gyorsan dráma, aztán megint jókedv és kacagás és ismételten könnyekig hatódás. Az ember csak kapkodja a fejét. Hosszú idő után pedig újra egy olyan lezárással találkoztam, ami alapjában véve nem volt olyan világot rengetően jó, de a poénokkal (a végső nagy poénokkal) leveszik az embert a lábáról. A IMDB-s 8.3-as pontozásért pedig jogos a taps és a sikoly. A filmzenét is máris bezabáltam, és Aamir Khan is bebizonyította számomra, hogy ha jönnek forgatni kishazánkba, akkor Anushka melett az Ő elkapott mosolyáért is érdemes lesz órákig várakozni (majd). egyszóval:

AAL IZZ WELL!!!

...ezt a képet meg gondolom ti sem bánjátok.
(akkor jó, mert én sem ;D )

Még egy apró megjegyzés: Elértem arra pontra, hogy Sonu Nigam hangjába hivatalosan is szerelmes lettem! Hai! :)))

2012. szeptember 3., hétfő

Summer Love 9.rész - Ai Se Eu Te Pego

Ugye nem gondoltátok komolyan, hogy kihagyom az idei év talán egyik legnagyobb slágerét és egyben legszemtelenebb átverését? Az arcpirítóan egyszerű dallam és a fülbemászó szöveg ugyan is pont elég volt ahhoz, hogy a csapból is ez a dal folyjon na meg, hogy az ország összes Mártája felszisszenjen -akik gondolom legszívesebben máglyára vetnék Michel Teló-t. Akárhogy is, ez a dal jó és nem hiányozhat a repertoárból még egy jó darabig. Nosza... hallgassuk meg - ha eddig nem tettük volna meg már elégszer-.

Summer Love 8.rész Rihanna - We Found Love

Tökéletes nyugodtsággal mondhatom, hogy ez a dal Riri pályafutásának egyik legkitűnőbb szerzeménye - pedig nem is énekel benne olyan sokat. Ám a klip... na az nagyon el lett találva, és bár a 6-10 éves uncsiöcsi-hugi szemét legszívesebben letakarnám mikor ez megy a trévében, azért én előszeretettel nézem. Nézném éjjel nappal, meg hallgatnám is. Nincs is sokat rizsálnom róla. Mindenki tudja miről beszélek, ez a dal és videó nem csupán egy imidzs klip, egy újabb hökkentsük meg a világot spanyolviaszolás. Ez kérem színtíszta életérzés és felfogás amit csak az nem ért aki soha nem volt fiatal.

Tény és való, hogy ezt a klipet tudni kell értelmezni... ami sokaknak nem megy.

Képségek - Aishwarya Rai Bachchan


Teri Meri Kahaani

Életeken át. Nem, nem ez a film címe, de akár lehetett is volna - egyébként Our Story-ként lett fordítva). Már a poszter megjelenésekor felkaptam a fejem és azt mondtam, hogy ez biztosan jó lesz. Aztán jöttek a filmzenék amik a kezdeti "jajj de lagymatag" státuszból pár hét alatt "imáááádom, mikor jön már a film???" státuszba nőtték ki magukat - a Sajid-Wajid páros ismét jól teljesített. Így a kezdeti nehézségek ellenére, Priyanka és Shahid bebizonyították, hogy nem hiába rajonganak annyian értük. A film három korszakban játszódik. Az első "Ufff"-os korszak nagyon tetszett, a szótlan szereplőkkel és a kiváló számítógépes technikának köszönhetően odavarázsolt csodálatos városi háttér miatt. Komolyan... a Ra.One technikusai csak tanulhatnának belőle. (már megint a Ra.One..:D) Aztán jött egy felettébb idegesítő ám még sem annyira unalmas modernkori rész, majd végül a film egész második felét elfoglaló tradicionális indiai helyszínes, ruhás, zenés látványorgia. Mondanom sem kell, hogy ez utóbbi részleg tetszett a legjobban. Ami Priyankát illeti, egyébként kezd meginogni a színészi vénájába vetett hitem. Ezen már csak a közelgő Barfi segíthet. Mert hát szép-szép a Priyanka meg lehet, hogy jól tud imprózni meg benne van mindenféle hülyülésben, de valahogy sosem érzem át a karakterét. A lezárás és a dráma egyedül a indiai szakaszban volt igazán megható, de aztán azt is elintézték egy huszárvágással. Így, vagy úgy azért igencsak tetszett a film és mindenképpen a "Jajjj, tényleg de jó film volt az is!" félék között fogom emlegetni.
Shahid? Vele kapcsolatban pedig az eddigi legnagyobb dilemmám és problémám, hogy nem tudom eldönteni most Ő helyes vagy sem? :D Mert például a Humse Pyaar Kar Le Tu-ban egészen shááárming!

Na meg mert amúgy meg ez a szám nagyon odab*sz! :D Olyan bwoodi módon!
Egészen szerelembe is estem vele...

Summer Love 7. rész Rihanna - What's My Name

Tessék el is telt a nyár és én meg rá sem hederítettem a Summer Love sorozatunkra. Pedig van még itt valami, valami amit nem lehet kihagyni a szórásból. Hangulatos, dallamos és mindenki ismeri. Minden tökéletes vele kapcsolatban, csak a klip nem. Szerintem Ririék is felismerték később, hogy ehhez a dalhoz egy teljesen más jellegű videó dukált volna... az a tábortüzes, tengerpartos, pálmafás féle. Nem olyan lett. Mi meg meg kell, hogy elégedjünk ezzel a lehangolóan szürke klippel. De nem kell azt nézni csak hallgatni, becsukni a szemet és már forog is a képzeletbeli ideális klip. Próbáld csak ki! :) - nem mellesleg számomra ez a dal volt a tavaly vagy az az előtti(???) nyár (non Bollywood) theme songja.

Régi is, vörös Riri-s is meg unánná nánná!

2012. szeptember 1., szombat

Dhoom 2

Dúúm mácsálé, dúúm mácsálééé... Percere pontosan, úgy ahogyan azt megjósoltam és ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. Jobban tetszett! Mi az, hogy jobban? Fényévekkel jobb volt mint az első rész. Aishwarya és Hrithik belépése egyenlő = több dal, románc, tánc és bűvölet ... tudod. Romance and dance in hindi film style! ;) Bár ezáltal picit be is puhult  és nem volt az a hűde kemény Dhoom hatás, de a zenék mindenképpen kárpótoltak. A film vége-lezárása ismételten hagyott pár kérdőjelet bennem, de még mindig jobb volt mint az első befejezése. Uday bár picit háttérbe szorult, amikor viszont a színen volt, ismételten tarolt. Junior "Borz" Bachchan kezdte teljesen elveszíteni a hatékony zsaru illúzióját ... nem tudom. Ő nekem mindig az a nagy mamlaszul mókás figura marad. Végül is, a kezdeti nehézségek ellenére már egyre inkább várom a harmadik részt és kezdem kapisgálni, hogy miért is imádják annyian annyira a Dhoom (mostmár lassan) trilógiát!

...és bár most egy másik dalhoz húzna a szívem, fel kell áldoznom és a főcímdalt kell beraknom:
Egy, mert ez a főcímdal - kettő, mert Hrithik felsőteste miatt az is meg fogja nézni aki amúgy nem akarná - három, mert egy jó szám és négy, mert valószínű, hogy a bitófán végezném ha nem ez zárná a posztot.

Idilli Szeptember Elseje


...még jó, hogy szombatra esett az idén. Különben ma felettébb idegesítő és kiállhatatlan része lettem volna az osztálynak. Az, hogy nyűgös és ingerlékeny az ember telihold idején, nem állapot ... és ez minden egyes alkalommal csak rosszabb. Mi lesz ennek a vége? Szeptember elseje és telihold? ... erre külön munkaszüneti napot kellene előírni, és mindenkinek kiadni az utasítást, hogy töltse szigorúan magányosan a napot, különben még mindenki egymás nyakának ugrik.
Aztán gondoltam valamivel elterelem a figyelmem a kínzó, magányos esti órákról és kiültem a teraszra. Ekkor azonban olyan látványban volt részem, hogy hirtelen felpattantam a székből és csak azt mondogattam: "Itt a világvége!Ez már biztos az... akopa...apoka..kopala...apokalipszis" . Hogy mit is láttam?
A Sárhegy megint ég. Pontosabban nem az egész, csak egy jó pár sor szőlő vagy akármi, amit ott termesztenek. Tűzoltók villogását még mindig nem látni ... ilyenkor mindig eszembe jut: A történelem megismétli önmagát, és a város újból leég! (Persze hála helyi sekszi tűzlovagoknak ez talán már soha nem fog megismétlődni.) Teljesen elképedtem és elgondolkoztam, hogy nem csak nekem és ezernyimilliónyi más embertársamnak, hanem még annak a pár sor szőlőnek is ez az egyik legborzalmasabb napja az évben, amit nem fog egykönnyen szögre akasztani ... akarom mondani karóra. Kicsit elfordítottam a fejem és megláttam a tettest, a nap bűnözőjét! A Hold! .. pontosabban a teli és oly büszke, hogy majd szétdurran. Bár lehet elszégyellte magát, hogy ma ennyi kellemetlenséget okozott, el is vörösödött szegényke. Késő bánat, HOL(T)D gondolat. Különben is meglepődtem, hogy láthatom Őfelségét hiszen délután fele még úgy állt az időjárás, hogy az eget tömény felhőpaplan fogja borítani.
Aztán persze mindig van valaki aki máshogy fogja fel a dolgokat ... mint például a szomszéd ház tetején halál nyugisan mosakodó macsek, aki korántsem izgulta túl a dolgot. Sőt, dolga végeztével lefeküdt a kémény tövébe és onnan nézte a romantikus éjszakai fényáradatot. Hát nem idilli?

Mindig is gondoltam, hogy ezek a macskák tudhatnak valamit!