A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kajol. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kajol. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. november 24., szombat

Vissza a nyárba | Suraj Hua Maddham


Ez a bejegyzés sem fog megint másról és érdekesebb dologról szólni mint, hogy csúnyán és önző módon megint és még mindig nyarat akarok! Sooooo badly! Egy fikarcnyit sem érzem a karácsony közeledtét és ez az enyhe időjárás is csak erre tesz rá egy újabb lapáttal.

Máskor ilyenkor már régen az ajándékokon járt az eszem, hogy kinek mit adjak majd, hogy mit sütök majd és, hogy milyen színű legyen a díszítés a fán. Most? A gondolataim röviden körülbelül itt tartanak: NYÁR! NYÁR! NAPSÜTÉS! MELEG! .... upsz! ja, hogy november van? NA JÓ. DE MÉG ZÖLDEK A FALEVELEK (legalább is erre. lehet, hogy csak az anyatermészet próbál velem mókázni egy kicsit? szóljatok, ha nálatok már lehullottak a levelek a fákról, mert itt eskü még nem történt meg!) EGYÉBKÉNT NYÁR? NYÁR? HOL VAGY NYÁR?

Nem mintha nem akarnám az ünnepeket, csak egyszerűen nem jön az ihlet, így kétségbeesetten próbálom nem tudomásul venni a telet és homlok egyenest homokba dugni a fejem.
Hogy melyik homokba? ... hát ebbe!

2012. június 17., vasárnap

Aisha

Egy pár szót a legutóbb látott filmről, melynek címe Aisha. Nem is tudom mi vonzott ehhez a filmhez? Ha jól emlékszem a tumblin láttam egy-két jó editet amik kíváncsivá tettek. Tehát...

Színészgárda: Abhay Deol ott volt a szeren mint mindig és nem okozott csalódást, azonban a főszereplőnő Sonam Kapoor egyre mélyebbre ássa magát nálam. Míg annó a Delhi6-ban a tehetetlenül lehetetlen szerepe okozott kisebb fejtörést, most a hangjával volt némi gondom. Nem tudom, hogy eddig, hogy nem jöttem rá de valami eszméletlenül idegesítő. Nem is tudom, hogy hogyan lehet valaki így színész, mikor az egyik legfontosabb és legmeghatározóbb eszköze a hangja, valami irtó idegesítő. Olyan fennhangon beszél, mint akinek beszorult valami a torkába és nem engedi használni a hanglejtéseket, ettől rémisztően egysíkúnak hat a játéka. A többiekkel, egyébként nem volt különösebb gondom. A komikus figurák nagyon tetszettek, és a viccek is elmentek.

Story: Egy egészen egyszerű alapokon fekvő történet ez, és bár látszólag jól meg van minden keverve, azért az ember a kezdeti káosz után szinte percre pontosan ki tudja számítani, hogy mi fog történni. Ettől függetlenül nem éreztem vontatottságot, sőt kifejezett pörgős volt.

Zene: Nem vagyok elájulva. Igazság szerint van egy-két szokásos kis tingli-tangli bwood zene, de semmi több. Nem is nagyon marad meg a zenetáramban...

Összességében élveztem és jó kis könnyed film. A szokásos fiatalos, romantikus vígjáték, amit bátran ajánlok MINDENKINEK hiszen bwood féle tánctól és ünnepléstől nagyban mentes. A plusz pontot természetesen megkapja a Kuch Kuch Hota Hai-es utalásért!Yaya! :D A jelszó: Csak semmi dráma! S, hogy miről is szól röviden? .... Mindenki szerelmes mindenkibe, összekuszálódnak a szálak és senki nem tudja, hogy végül ki lesz a nagy Ő!

Értékelésem: |||{{