Dal-Zuhé : Dreamum Wakeupum (Aiyya)

Aiyyaaaaa..... jövök vele, bár nagyon esélytelennek tartottam a dolgot. Tulajdonképpen mondhatni csak annak köszönheti, hogy (nekem, nálam) ide bekerült most, hogy egy jó ideje ismerkedem a dalokkal és megszoktam már őket. Egyébként teljesen biztos vagyok benne, hogy nem lenne itt. Sőt emlékszem is, hogy pár hete ezen gondolatok fogalmazódtak meg bennem: Aiyya soundtrack? Hogy mi? Szóra sem érdemes, kérem.... Kiváltképpen a DW.

Azóta eltelt pár perc s óra, és már csak megszokásból is hallgatom őket. Többek között a Dreamum Wakeupum-ot illetve a Sava Dollar-t emelném ki. Az Aga Bai is elmenne még, de ahhoz még megint több idő kellene.... s ez nem jó jel. Az alább megtekinthető Dreamum Wakeupum is első hallásra elég gyengének tűnt. ...akkor már inkább a Sava Dollar. ...de az meg olyan "szokványos". Látjátok nem tudok dűlőre jutni, és csak keringek körülötte mint gólyafos a levegőben.

Egy biztos! Bekerült a Dal-Zuhéba, mert Rani még mindig csuda jól tudja rázni
és mert amúgy a látvány sem utolsó.
Na meg mert egy idő után olyan fíling dallá változik ami kedvet hoz (mondjuk a szilveszteri buliban), de sajnos egyáltalán nem epic.

Saawariya - When he first fell in love

A Saawariya tökéletes példája annak, hogy hogyan csináljunk egy extra unalmas és cselekménymentes történetből valami olyasféle varázslatot, amiért a kedves néző mégis odaragad a képernyő elé és képes nézni és várni a nagy semmire - és teszi ezt úgy, hogy közben ez cseppet sem megerőltető vagy unalmas a számára. Ha te is azok tárborába tartozol akik már hallottak a filmről, de még valamilyen úton-módon nem sikerült megnéznie a  múvit, hát gyorsan pótold eme hiányosságodat.

Hogy mit várj? Az ifjabbik Kapoor tökéletes alakítását, Sonam tűrhetőbbik oldalát (de még továbbra is idegesítően cincogó hangfekvését), Rani vérbeli profizmusát, Salman hideg tekintetét és persze a jobbnál jobb zenéket és koreográfiákat. Sanjay nagy rizikót vállalt a már említett kínosan sablonos love storyval, és ha még ez nem lenne bőven elég, az egészet "besturmolta" egy mesterséges "véges" már-már színházi díszletbe. Az ember úgy érzi magát mintha épp egy jól megkomponált teátrális előadást nézne. A helyszínek és a díszlet egy idő után kiismehetővé válnak és ahelyett, hogy negatívummá válna, még inkább érdekesebbé és élvezhetőbbé teszi az élményt. A végére szinte tudni, hogy merre kellene fordulni, melyik sarkon és melyik kis sikártoba, hogy eljussunk mondjuk az RK bárba vagy a hídhoz. Egészen kellemes...

Jó,jóóó....persze van itt történet meg a főszereplő érzelmileg innen eljut oda, de a szerelmi szál valamiért nem jött át. Még Ranbir részéről csak-csak, de Sonam

még mindig merevnek hatott. Ettől függetlenül élveztem és ha tehetném megnézném még 1-szer.

Végezetül pedig azt admittáltam, hogy a díszlet és jelmezek kidolgozottsága, az érzelmes dialógusok és úgy általában az egész film atmoszférája a Devdas-t idézte számomra. Még a karakterekben is találni némi hasonlóságot. Ranbir aka Dev, Rani = Chandramukhi, Sonam pedig mint Paro....

Persze annyit elárulhatok, hogy azért itt korántsem annyira nagy a dráma mint a Devdas-ban.

Nem mindegyik dal volt csillagos ötös, de ez biztosan.

Légies és szabad, pont mint Ranbir a törcsi nélkül...

Dal-Ébredés : Kangna Re (Paheli)

Na akkor most tegye fel a kezét az, aki hasonló dallal ébredt a fejében!

Chan chanananan...

(Megj.: Most realizáltam, hogy ezer + 1 éve láttam ezt a filmet, amikor még azt sem tudtam ki az Juhi Chawla és Sunil Shetty. Mily meglepő ráébredni, hogy "Tényleg, hát ebben ők is ott voltak!" :) )