Minden végzet nehéz, de az új kezdet is szerethető. Hol volt, hol nem volt Fall Out Boyunk feloszlása után minden bandatag szétspriccelt, amerre csak látott. Na nem úgy, de azért értitek. A Patrick például belefogott a rég áhított -és egyébként szerintem totálisan elbaltázott - szólókarrierbe, a többiekről meg még ennyit se tudok. Pete. Róla is sejthettük, hogy nem áll meg - ha más nem, csak egy-egy újabb "véletlenül" kiszivárogtatott brémutogatós képpel a tinisunák majd jól eltartják az egyébként elvált, egy gyermekes apukát. ...és akkor jött a Black Cards, amit még 2010-ben alapított barátjaival, Bebe Rexhával, Nate Pattersonnal és Spencer Petersonnal. Aztán elkezdték gyártani a fura egyvelegű dalokat, amikből később fasza remixek is készültek. Mint például az alábbi. Igazi művészi csemege ez, és ha valaki netán egy kis szarkazmust vélt felfedezni a hangvételemben az csak azért lehetett, mert baromira kezdődőfélben van a telihold és a berögzült okkultizmusomnak hála már elég jól be is tudom magamnak beszélni, hogy ilyenkor egy elviselhetetlen hisztis **** vagyok.
Egyébként meg a dal - az End Of Pretend - nagyon ott van a szeren és a hozzá TUMBLI-s gifekből készült klippért meg végképp respect. Pete-et meg amúgy szeretjük mert kiváló zenész, sokat humanitáriuskodik és mert egész egyszerűen csak azért, mert ő a Pete Wentz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése