Nincs más hátra, mint előre. Holnap hivatalosan is beköszönt a tél! Na persze nem arra gondolok, hogy reggel felébredve a fiók mélyéből elő kell keresgélnünk a manó barátaink telefonszámát, hogy ugorjanak már be a ház elé havat lapátolni, mert nem igazán tudunk kijutni a hó lepte ajtón. Holnap december elseje. Az utcákon szinte csak olyan embereket látni akik kétségbeesetten rohannak boltról boltra, csak hogy megtalálják a "tökéletes kariajcsit" családtagjaiknak vagy kedvesüknek. Észre sem veszik, hogy közben teljes átalakuláson mennek keresztül. Eltorzul az arcuk, az ujjaik hosszabbra nyúlnak, fura szagot árasztanak magukból, szőrösek és zöldek lesznek. Végül ez a mondat is elhagyja a szájukat: "Elegem van, feladom, a kukába a hülye karácsonnyal!" Pont mint a Grincs, nemde? Az emberek észre sem veszik és butuska, mogorva Grincsként kóborolnak az utcán elfelejtve azt, hogy miről is szól a karácsony igazán. Még is van egy aprócska különbség a mesebeli és a valódi Grincsek között. Nem...nem az, hogy az utóbbiak villamossal vagy busszal járnak az előbbi pedig a Kobakhegyen átívelő szemételvezetőn. A különbség a történet végén keresendő. Emlékszünk még amikor a szörnyű és csúf Grincs szíve végül megenyhül, bedobban és pár számmal nagyobb lesz a szeretettől amit a kis Cindy Lou Ki adományozott feléje? Nos, én lennék a legboldogabb, ha karácsony este nem az értelmetlen ajándékok szétszakított dobozainak halálnyögését, hanem a megenyhült és szeretettől duzzadó szívek dobbanásait hallanám.
Alicia tudhat valamit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése