Kinézek az esti sötétbe, a város
álmosan kacsint...hallom a hangját. Megrázzák az ablakom az édes, csábító
sóhajok. Engedj ki, engem az éjszakába! A négy fal nem fog itt tartani ma
éjjel! Ha ez a város csak egy alma, akkor hadd kóstoljam meg!
Kinyújtom kezem, hogy megérintsek
egy idegent, és mindenhol villany szemek villognak. Nézd azt a lányt! Tudja,
hogy nézem őt, tetszik neki ahogy bámulom.
Kinézek a reggelbe, a város szíve
verni kezd. Kinyújtom a kezem, megérintem a vállát.
Az utcáról álmodom...
Ha azt kérdik, miért, mért? Mondd,
hogy ilyen az emberi természet.
Miért, miért?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése