2012. szeptember 3., hétfő

Teri Meri Kahaani

Életeken át. Nem, nem ez a film címe, de akár lehetett is volna - egyébként Our Story-ként lett fordítva). Már a poszter megjelenésekor felkaptam a fejem és azt mondtam, hogy ez biztosan jó lesz. Aztán jöttek a filmzenék amik a kezdeti "jajj de lagymatag" státuszból pár hét alatt "imáááádom, mikor jön már a film???" státuszba nőtték ki magukat - a Sajid-Wajid páros ismét jól teljesített. Így a kezdeti nehézségek ellenére, Priyanka és Shahid bebizonyították, hogy nem hiába rajonganak annyian értük. A film három korszakban játszódik. Az első "Ufff"-os korszak nagyon tetszett, a szótlan szereplőkkel és a kiváló számítógépes technikának köszönhetően odavarázsolt csodálatos városi háttér miatt. Komolyan... a Ra.One technikusai csak tanulhatnának belőle. (már megint a Ra.One..:D) Aztán jött egy felettébb idegesítő ám még sem annyira unalmas modernkori rész, majd végül a film egész második felét elfoglaló tradicionális indiai helyszínes, ruhás, zenés látványorgia. Mondanom sem kell, hogy ez utóbbi részleg tetszett a legjobban. Ami Priyankát illeti, egyébként kezd meginogni a színészi vénájába vetett hitem. Ezen már csak a közelgő Barfi segíthet. Mert hát szép-szép a Priyanka meg lehet, hogy jól tud imprózni meg benne van mindenféle hülyülésben, de valahogy sosem érzem át a karakterét. A lezárás és a dráma egyedül a indiai szakaszban volt igazán megható, de aztán azt is elintézték egy huszárvágással. Így, vagy úgy azért igencsak tetszett a film és mindenképpen a "Jajjj, tényleg de jó film volt az is!" félék között fogom emlegetni.
Shahid? Vele kapcsolatban pedig az eddigi legnagyobb dilemmám és problémám, hogy nem tudom eldönteni most Ő helyes vagy sem? :D Mert például a Humse Pyaar Kar Le Tu-ban egészen shááárming!

Na meg mert amúgy meg ez a szám nagyon odab*sz! :D Olyan bwoodi módon!
Egészen szerelembe is estem vele...

2 megjegyzés:

  1. készültem valami igazán rosszra, e helyett kaptam egy simán csak rosszat. ami valahol bók, valahol meg szégyen. mert újra nem nézném, az ziher.

    külön fekete pötty, hogy tényleg hol van ez egy hum tumtól, amit bármikor elő lehet venni (ott is kohli). igazából a direktor úr ezt elszúrta, becsületesen megasszondva. ennél még a LondonP..NY.. is jobb volt(ha ideit nézünk, hasonlót), pedig az se olyan összeszedett és acélos, viszont proja, hogy van hangulata, és jól szerethető. kjúti meg minden.

    ez meg csak ugrált ide és oda, miközbe a karakterek papírbábuk voltak, a zenék szóltak fülbe be és ki, a befejezés meg már csak asszisztált mindahhoz, ami előtte történt valahány percben. kiütéses vereség.

    tippre ajánlani igen, csak nagyon nagyon nagyon bw fanoknak lehet. ami nem baj végülis, csak ha már azoknál is savanyú szőlő, mert az. nem hiányozna, ha nem lenne.

    VálaszTörlés
  2. Azért én a zenéjéért hiányolnám. Azt most már teljesen magamba szívtam. De olyan függőség féle formában. :))

    VálaszTörlés